Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 4. szám - IN HONOREM BORBÉLY SÁNDOR - Drescher J. Attila: Csal s elfut az idő (vers)
Vers 49 szolga csak o, hol a költői király, babér helyett csak tövis, mi kijár homlokára, bár bottal sose csépel. A véletlenül megmaradt kézirat alján ott a dátum: Szigliget, 1959. VII. 25. Még egyetlen utolsó megjegyzés: hiába az adott rímek, a költő valami módon mégiscsak ki tudja fejezni az egyéniségét. Rím, ritmus kényszere ellenére. Drescher J. Attila CSAL S ELFUT AZ IDŐ írj erő teljeset - mondta öreg barátom Elméje s stílusa vezérelt bíztatott Hat éve hogy nem látom Néha úgy érzem már senkim sincsen csal s elfut az idő de kint a fák alatt vár rám az isten Az én nyelvemen akar szólni ajkaimmal csókot rabolni dolgozószobául fölkínál „mészölyi” természetet - belakni sem lehet Ez az isten vezet s bár szigorú nagyon (kezem elengedi) el is hagy - ha hagyom életem általa gyarapodó vagyon Hiányozna - tudom
