Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 4. szám - IN HONOREM BORBÉLY SÁNDOR - Vathy Zsuzsa: Terek, fák, emberek (tárca)

18

Út Dunatái • 2001. december

Nagy titok lappang a hallgatásukban, de nem szomorúak. Sőt, mint akiknek most kezdődik el az igazi életük. Az izgalmas, a kiszámíthatatlan, a nagyszerű.

Ha volna pénzem, kis csillagom, mondja egy elegáns, szőke hölgy - akár színésznő is lehetne -, szívesen adnék, de nincs - többiek is adnának, de sajnos nekik sincs.

Az égen, váratlanul, fekete felhők tűnnek fel, többen szedelőzködni kezdenek. Lajos, kiált az elegáns hölgy, indulunk. Lajos (titkár, inas, társalkodó, kutyasétáltató) felcsatolja a farkaskutya nyakörvét, elindulnak.

Ők hárman pedig egy étterem felé sietnek. Ebédjegyeket szeretnének eladni, vagyis pénzt érő tiketteket... Talán megveszik valahol féláron.

Az eső kétszer-háromszor végigver a téren, gyorsan és erősen, mintha ostor csapkodna. Mindenki elmegy, csak a gyerekek bicikliznek tovább a maguk építette akadályok között. Talán észre sem veszik az esőt, az ágyrajárókat, a hajléktalanokat viszont mintha elnyelte volna a föld.

Fák.

A legjobban a fák örülnek az esőnek. Bármilyen hihetetlen, a tér oldalán, a nyárfák között egy diófa is áll. Ágain zöld kis vakarcsokat tart, de kétségkívül diók. Hogy a buszmegálló benzingőzéből, a porból, a galambürülékből hogy tud termést varázsolni, az ő titka.

De talán ezért a titokért járnak ide az emberek. És azért is, mert a tér az álmok, a lehetőségek birodalma. Itt minden megtörténhet. El lehet panaszolni az ismeretlen padszomszédnak a rossz álmot, a hátfájást, lehet szidni a házmestert, lerakni a terheinkből egy kicsit. Lehet adni, venni, megpihenni. Várni a másnapot, hogy újra ide lehessen jönni.

A tér fütyül a divatra, a korszellemre, nem modern vagy ósdi, egyszerűen csak tér. Emberek találkozóhelye.