Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 3. szám - Erdélyi Z. János: "A magányos ősze"
70 ÚT PUNATÁT • 2001 SZEPTEMBER Hold, alkony, vér/vérzik, a magányos, kő, holt, álom, kristály, Nap, nővér, gyermek (sokszor halott gyermek vagy gyermeki csontváz), enyész/enyészet, csont/csontváz, menny/ég, pásztor, Gonosz, vad, (rendszerint valamilyen jelzővel: kék, szelíd, sötét), anya, szellem, tükör/tükröz. Ennek a versépítési gyakorlatnak ismeretében joggal és okkal vetődik fel a kérdés: Georg Trakl verseivel kapcsolatban is tartható-e az a nálunk rég meghonosodott szokás (pontosabban: szabad-e tartani ezt a szokást), hogy egy külföldi költő kötete sok fordító keze alól kerüljön ki magyarul? Lelki vállunk fölött kukkantsunk csak vissza azokra a példákra, amelyeket a különböző változatokra bemutattam. Az első csoportba olyan verseket soroltam, amelyek címe megegyezik (Id. A Gonosz álma), de több variációjuk van. Itt nincs gond, hiszen egy válogatott kötetbe a lehetséges változatok közül csak egy kerül be. A második csoporttal (ahol az alcímekből lehet tudni, hogy egyazon vers több változatáról van szó - ld. Emberi gyász,) hasonló a helyzet (jóllehet feltétlenül megjegyzendő, hogy ilyen esetekben a nagyobb eltérések miatt megfontolás tárgyává kellene tenni több, azonos alcímű vers beválasztását). Mi van azonban a harmadik csoporthoz tartozó versek esetében, ahol teljesen vagy közel azonos tartalomhoz más-más címek tartoznak? Innen kezd érdekessé válni a dolog, különösen akkor, ha a szerkesztő történetesen nem elég körültekintő és mind a két, egymást átfedő verset beválogatja a kötetbe. Itt két lehetőséget kell megkülönböztetnünk: szabad versről vagy rímes, kötött formájú versről van-e szó. Az első esetben ugyanis nagyobb a valószínűsége, hogy a két fordítás többé-kevésbé hasonlít egymásra, hiszen nincsenek olyan erős alaki kötöttségek, amelyek „elvihetik” a tartalmat. Következik azonban a legizgalmasabb próbatétel. Az említett „Trakl-biblia” szerint is van három bizonyos vers: ezek annak idején egymásra hatva jöttek létre. Formájuk szerint is, terjedelmük szerint is különbözőek, vannak viszont bennük részek, amelyek ilyen-olyan mértékben vagy azonosak, vagy nagyon hasonlóak. A következő - s egyben utolsó - „felvonásban” e három vers kapcsán próbálom szemléletessé tenni az „egy költő - egy fordító” elv fontosságát. Ehhez Az elátkozottak, az Útközben I. (2. változat) és a Szülőföldemen című verseket, jobban mondva azok bizonyos részeit fogjuk vizsgálatunk tárgyává tenni. Saját fordításomban mutatom be őket, hogy az egyezéseket szemléltessem. Arra külön szeretném felhívni az olvasók szíves figyelmét, hogy ne csupán a tartalmi egyezéseket figyeljék, hanem a rímelést is. Azzal az egyedülálló jelenséggel találkozhatnak ugyanis, hogy a különböző versek tartalmilag hasonló (netán egyező) versszakaiban a rímelés is teljesen azonos.
