Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 3. szám - Erdélyi Z. János: "A magányos ősze"
Erdélyi Z. Tános • „A magányos ősze 71 Az elátkozottak című triptichon (három részre tagolt vers) első harmadában ez áll: Folyónál kocsma langy zsivaja száll. Gitár zizeg; pénz csörren válaszul. A dicsfény sápadt kislánykára hull, ajtóüveg mögött remegve vár. Ehhez az Útközben I. c. vers alábbi szakasza illik: Sötétben egy agg bábként sántikál, pénz csörrenése kacag álnokul. A dicsfény sápadt kislánykára hull, ki kávéház előtt remegve vár. Visszatérve Az ELÁTKOZOTTAK-ra, a következő versszak ekként szól: Mi kéklőfényt hint szét az ablakon! Kívül révült-sötét tövis-keret. Egy púpos írnok őrültként nevet a vízbe, min halk lázadás oson. Erre „válaszol” az Útközben I. megfelelő strófája: Ó, arany fényt hint szét az ablakon! Napos zsivaj zeng távol réveteg. Egy púpos írnok őrültként nevet égaljra, hol zöld lázadás oson. Az Útközben I. c. vers újabb helyén egy versszak formailag is, hangulatilag is sok hasonlóságot mutat a Szülőföldemen c. költemény megfelelő részével. Lássuk egyelőre az Útközben I. (2. változat) kezdő szakaszát. Mirha-illat bolyong homály zugán. Farsangi bál, sötét, kopár terek. Arany sugár felhőn tör át s pereg kicsiny boltokba álmodon, kuszán. Hogy illik ehhez a Szülőföldemen című szonett első strófája? Rezedaszag beteg-ablak zugán; Sötét, tar gesztenye óv vén teret.
