Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 3. szám - Erdélyi Z. János: "A magányos ősze"

68

Úr Dunatát • 2001 szeptember

az elmúlás, a pusztulás. De éppenséggel a „hogyan” az, ami ezt a költészetet az utolérhetetlenség szférájába emeli.

Megpróbálhatjuk időben behatárolni verseinek születését, de csak bizonytalan eredményre juthatunk. Ennek pedig az az oka, hogy Trakl nem írt dátumot elkészült műveire, nagyban nehezítvén ezáltal az irodalomtörténészek dolgát. Még a helyet sem tüntette fel, ahol a verset írta. A „Trakl-bibliában”, vagyis a nagy két kötetes kritikai kiadásban valamennyi vers keletkezésére közelítő meghatározásokat találunk csupán, ilyesféléket, mint pl.: „...legkorábban 1910 késő nyara, de legkésőbb 1912 novembere, valószínűleg Salzburgban...” Az már pontos behatárolásnak tekinthető, ha ilyesmit olvasunk: „Keletkezett 1913. szeptember 22. után és október 1. előtt Innsbruckban.” Az eddig rendelkezésre álló adatok alapján a Trakl-i életmű teljes egészében 1909 és 1914 között született. (A legújabb kutatások már 1906-ból származó versekről is tudnak, de hozzánk ilyen kiadás még nem ért el.) Középiskolai társak emlékezései ugyan arra utalnak, hogy gimnazista korában már írt kisebb prózai műveket, ezek azonban nem maradtak fenn. Aminthogy nem maradt fenn két színpadi művének egyetlen példánya sem, ami azért is érdekes, mert mindkettőnek volt színházi bemutatója. (Igaz, az egyik mérsékelt sikert aratott, a másik viszont megbukott.)

Maga a költői életmű szinte kereken 300 verset ölel fel, a költemények összességét ismerve azonban joggal vetődik fel a kétkedő kérdés: valóban 300 versről van szó?

— Hogy lehet ilyen kérdést feltenni? - mondhatná bárki. - Hiszen egyszerű számtani művelet végigszámolni a verseket. - Csakhogy a dolog nem ilyen egyértelmű. Miért?

Georg Trakl versalkotási módszere merőben eltér minden, számomra eddig ismert költőjétől. Nyilván eddig is élt bennünk a gyanúper - ha bizonyítani nem is tudjuk (vagy talán nem is akarjuk) -, miszerint költőink feltehetőleg nem úgy írták verseik zömét, hogy azonnal egyszer s mindenkorra ércbe önthető végleges formát adtak nekik. Bizonyára csináltak vázlatokat, variációkat, húztak, hozzáraktak, míg ki nem alakult az a vers, amelyet ma ismerünk. Mit sem tudunk viszont a versek „előéletéről”. Ezzel szemben, ha Trakl költeményeit nézzük, ilyesmiket találhatunk: „A Gonosz álma, 1. változat"-, „A Gonosz álma, 2. változat"-, „A Gonosz álma, 3. változat”. A verseket olvasván, az egyes változatokban hol egy-két szavas, hol néhány soros módosításokat fedezünk fel. Ebben az esetben napnál világosabb, hogy ugyanarról a versről van szó, csak bizonyos megfontolások, átgondolások folytán a költő idő közben változtatott rajtuk. Ám nem az előző vál