Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 3. szám - Timár György: Versfordítói lehetőségek
58 Úí PüNATÁr • 2001 SZEPTEMBER Olykor, ha mélységes mély az éj, mint kisded, úgy eszmél a szél, s oson a fasor, oson egymaga halkan, halkan a faluba. „Azanyád” - mondta Lajos, miután elolvasta. (Ez volt nála az elismerés felsőfoka.) Igaz, a zizegésből lombsuhogás lett (oson a fasor, oson), s az „al-al”-ok is egy sorral lejjebb kerültek (halkan-faluba), de hát a vers itt - hogy Weöres szavát („Az, mégsem az”) kivételesen a visszájára fordítsam - nem az, mégis az. Tény azonban, hogy az utóbbi évtizedekben már kevesebbet fordítottam magyarra, mint magyar bál (legalábbis verseket), franciára. Sőt, nemcsak magyarból. Németből is. Friedrich Schlegelt, Erika Burkartot és - nos igen - Rilkét megintcsak, egy lausanne-i műfordítói műhely számára. Ennek az egyetemi műhelynek a tagjai reménytelen kísérleteket tettek arra, hogy - például - az alábbi négysorost (Rilke hét versből álló erotikus ciklusának első darabját) franciára valahogy átültessék: Auf einmal fasst die Rosenpflückerin die volle Knospe seines Lebensgliedes, und an dem Schreck des Unterschiedes schwinden die linden Gärten in ihr hin. Szó szerint: a rózsaszedő lány egyszercsak megragadja (megérinti) az ő (hímnemű ő!) élettagjának teli bimbaját, s a különbségtől (itt: elváltozástól) való ijedtében a szelíd kertek beléje tűnnek (benne tűnnek el). A versre hat francia változatot is készítettem. A hatodikat ma is fenntartás nélkül vállalom: La cueilleuse de roses, de sa main touche soudain au bouton plein du male, puis sous le choc du changement avale de tout son corps la douceur des jardins. No de az ilyesfajta kaland kivételszámba ment; főleg mégiscsak magyarokat ültettem át. Illyés Gyulától egy kisebb, József Attilától egy nagyobb, átfogó - és kétnyelvű - kötetnyit. E több évtizedes munka eredménye lett a Fekete Sas Kiadónál most megjelent nagy antalógiám, a Gouttes de pluie, azaz Esőcseppek, mely Magyarország XX. századi líráját mutatja be 132 költő 500 verse révén. Ebből a roppant anyagból itt most két Ady-verset tárok az olvasó elé, az Özvegy legények
