Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 3. szám - Timár György: Versfordítói lehetőségek
Tímár György • Versfordítói lehetőségek 57 Tímár György VERSFORDÍTÓI LEHETŐSÉGEK Máshol is megírtam már, itt mindenesetre megismétlem: kétségtelen, hogy vannak lefordíthatatlan költemények, mint például Goethe Wanderers Nachtliedje, Lorca Rózsája vagy Albertinek az a verse, mely így kezdődik: La mar. El mar. Értsd: a tenger, a tenger. Csakhogy nőnemben szelíd arcát mutatja, hímnemben a haragosat. S mindez nem több két-két szótagnál. Reménytelen. Hangsúlyoznom kell azonban: ezek ritka kivételek. A legtöbb költemény (még az olyan is, amelyről első ránézésre nem hinnők) igenis lefordítható, többékevésbé formahíven. Sosem felejtem el azt a turnus eleji alkotóházi ebédet Szigligeten, melynél egyik asztal társam, az azóta sajnos örökre eltávozott Pók Lajos irodalomtörténész barátom, akivel akkoriban sokat beszélgettünk a fönti témáról, elém tett egy Rilke-négysorost: „Tessék, ezt fordítsd le, ha tudod. Mert szerintem egyszerűen lehetetlen lefordítani.” A papíron ezt olvastam: Manchmal geschieht es in tiefer Nacht, dass der Wind, wie ein Kind, erwacht, und kommt, und kommt die Allee allein leise, leise ins dorf herein. Mi tagadás, pokoli feladat. Az í-betűk hegedűjátéka (geschieht-tief-Wind- Kind), az Allee-allein alliterációja, a leise-leise levélzizegése, ahogy a fasor a faluba jön... Tényleg: megszólaltatható-e ez a bonyolult dallamú négy sor magyarul? Elhalasztva a magammal vitt munka megkezdését, nekiálltam Rilkének. Pontosabban, nekiültem, sőt nekifeküdtem. Mert még az ágyban fekve is a négy sor muzsikált bennem, s töredékes megoldási kísérletek jártak a fejemben. Aztán az alsó napozóteraszon is, a tébolyító UV-sugárzásban, szakadatlanul. Végül elővettem papírt-tollat, s elkezdtem leírni a különféle variánsokat. Három napig, folyamatosan. A negyedik közös ebéd előtt aztán odakészítettem Lajos barátom levesestányérja mellé az alábbi négy magyar sort:
