Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 3. szám - Pecsuk Ottó: "Mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni"

Pécsük Ottó • „Mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni” 55

munkatársainak még nem. Sajnos azonban a közérthetőségnek szükségképpen áldozatul esett a „veretesség” és a Károli fordítás utolérhetetlen dikciója, amely hangosan felolvasva szinte zenei lejtésű és szépségű. Voltak és vannak is viták az új fordítású Biblia megszületésével, eredményeivel és hibáival kapcsolatban. Aki foglalkozott már bibliai nyelvekkel, az tudhatja azonban, hogy tökéletes bibliafordítás nem létezik. Az eredeti szöveg mindig többet mond, mint annak magyarítása, legyen az a legkiválóbb fordítás is. Az új fordítás világos nyelvezetével, közérhetőségével és fogyatékosságaival együtt nem arra készült, hogy „leváltsa” a Károli Bibliát. Az 1992-ben megalakult Magyar Bibliatársulat (amely a United Bible Societies tagja) ezért is adja ki változatlanul az 1908-as revideált Károlit az új fordítással egyetemben, hogy aki aszerint szeretné olvasni Isten igéjét, zavartalanul megtehesse. Azok számára azonban, akik már - sajnos - nem úgy nőttek fel, hogy a Biblia nyelve „mindennapi eledelük” volt kisgyermek koruk óta, az új fordítású Biblia szövege nagy segítség.

Amíg a nyelvünk változik és - a latin mondást némileg parafrazeálva - benne mi is változunk, szükség lesz (50-100 évenként) újabb bibliafordításokra. Isten igéje nem maradhat archaikus szövegek börtönébe zárva. Élő üzenethez élő nyelv illik. A régi fordítások szerelmeseit, az egyházi nyelv szépségeinek őreit nem sértheti, ha kevésbé vagy másképpen művelt kortársaik is szeretnék megérteni, mit üzen a Biblia a ma emberének, s ehhez nem kívánnak nyelvészeti előképzettségre szert tenni. Ha magyar nyelvünk egy újabb bibliafordítással gazdagodik, az semmiképpen nem valaki vagy valami „ellen” történik, hanem mindig Isten igéjének szolgálatában és Isten Országáért. Persze itt is meg kell húznunk egy bizonyos határvonalat: Sajnálatos módon egyre gyakrabban vagyunk tanúi olyan bibliafordítási próbálkozásoknak, amelyek nélkülözik mind a nyelvi, mind pedig a szükséges lelki felkészültséget ehhez a hatalmas munkához. A bibliafordítás nem gyerekjáték, és aki valamelyest megtanult héberül vagy görögül, az még nem biztos, hogy képes hitelesen, szépen és konzekvensen visszaadni a Biblia szövegét. Itt sajnos a lelkesedés és a felbuzdulás kevés. Ahogyan az elején utaltunk rá, a bibliafordítás hatalmas „áldozat”, amelyet az ember nem feleslegéből, különösen nem félvállról vagy sebtében végzett munkája gyümölcséből ad Istennek, hanem csak a gyümölcs legjobbjából, a hibátlanból. Felkészültséget, koncentrálást és éveken át tartó áldozatos munkát igényel. Aki ennél kevesebbel akarja megoldani, az jobb, ha bele sem kezd.

Ma Magyarországon még egy ökumenikus (katolikus-protestáns) fordítás elkészítésének lenne létalapja, értelme. A két nagy bibliafordítói hagyomány közeli-