Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 3. szám - Pecsuk Ottó: "Mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni"
54 Úr Dunatáj • 2001 szeptember jezésekkel, nyelvi eszközökkel. Természetesen ez a fordítói szemlélet nagy körültekintést igényel, hiszen szélesre tárja az ajtót az „értelmező” fordítás előtt, s igen helytelen és pongyola fordításokat eredményezhet nem hozzáértő és rossz stílusú fordítók kezében. Ha azonban hozzáértéssel és óvatos prudenciával végzik, hatalmas segítséget nyújthat a bibliai fogalmakban, szófordulatokban járatlanabb olvasónak a Biblia alapvető üzenetének megragadásában. Ez a nyelvi-társadalmi változás áll a Magyar Bibliatársulat által 1975-ben elkészített és 1990-ben revideált új fordítású Biblia hátterében. 1949-ig a magyar nyelvű Biblia őre, gondozója és kiadója a Brit és Külföldi Bibliatársulat (BKBT) volt. Ők készítették el 1908-ban a Károli Biblia utolsó, máig is használatban lévő revideált változatát (a Vizsolyi Biblia számtalan revíziót, szövegjavítást élt át történelme során, amelyek közül hatását és jelentőségét tekintve ki kell emelni az első kettőt, Szenczi Molnár Albertét és Misztótfalusi Kis Miidósét). Annak idején hatalmas felháborodást okozott a bibliaolvasó emberek között a Károli szöveg 1908-as „megcsonkítása” - ahogyan ők nevezték. Néhány generáció elteltével azonban a revideált Károli elfogadást nyert, s ma már mindenki ezt tekinti „a Károli” fordításnak. Amikor 1949-ben a politikai fordulat távozásra kényszerítette a BKBT-t, az átadta a magyar nyelvű Biblia gondozásának és kiadásának jogát a legnagyobb hazai protestáns egyháznak, a reformátusnak. A Magyarországi Református Egyház nem kívánván kisajátítani a magyar Biblia feletti rendelkezés jogát, erre a célra ökumenikus szellemben létrehozta a Magyar Bibliatanácsot (a Magyar Bibliatársulat jogelődjét), öt másik felekezet részvételével. Azonnal napirendre került egy újabb Károli-revízió kérdése, de ahogy a munkálatok elkezdődtek a különböző fordítói bizottságokban, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a Károli fordítás még egy revíziót már „nem élne túl”: az 1908-as revideált Károlit meg kell őrizni, és készíteni kell egy teljesen új, modern (de nem modernkedő) fordítást az eredeti nyelvekből, amelynek - ahol lehet - meg kell őrizni az előző fordítás eredményeit, köznyelvben-közgondolkodásban rögzült kifejezéseit. Az új fordítás 1975- ben kiadásra került. A Bibliatanács felhívására gyülekezetektől, magányszemélyektől, teológiai tanároktól és irodalmároktól mintegy 1300 hozzászólás, javítási javaslat és kritikai észrevétel érkezett, amelyeket a revíziós bizottság felhasznált az 1990-ben (a Vizsolyi Biblia megszületésének 400. évfordulóján) megjelent revideált kiadás szövegének elkészítésénél. Ez a fordítás már igyekezett szem előtt tartani a bibliai tudományok (hermeneutika, exegézis, szövegkritika) fejlődésének eredményeit; nem egy helyen már pontosabban érti az eredetit, mint elődje, mivel a fordítóknak olyan kéziratok is rendelkezésére álltak, amelyek Károlinak és
