Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 3. szám - Kristó Nagy István: Janus arcú szimfóniák

42

Úr Dunatát • 2001 szeptember

zott „magyarításnak”, azaz magyarázkodásnak helye volna, ami a régi fordítói stílusban mindennapos volt, - pl. Szinnai Tivadar jól olvasható, ám az eredetit olykor igencsak oldott módon visszaadó módszerében. - A filológiai pontosságot kívánó ellenőrző szerkesztői munka mellett nem árt a szinte „team” szerű együttműködés vele s a szöveg kiadói („felelős”) szerkesztőjével. Mindez manapság - mint a múlt pártállami fontoskodása - szinte elenyészőben van, - a fordítások egy része „úgy is néz ki”. Ami persze fokozottan érvényes a versek megmunkálására. Meg különösen exponált prózai szövegrészekre, elsősorban a címre, melynek a lényeget kifejezőnek és vonzónak kell lennie. Gyergyai Albert, legremekebb múltbeli fordítónk telitalálata volt a 20. század tán legnagyobb művének (A la. recherche du temps perdu) Az eltűnt idő nyomdban-ként való címadása. E mellett szinte érthetetlen két cím-bakija (Dormitat bonus Homerus ?) - mikoris Gide Symphonie pastorale-ját Pásztorének-ként magyarította, holott nyilvánvalóan Beethoven VI. szimfóniájáról van szó. Az persze érthető, hogy Cocteau Les enfants terribles-jét a vidám Vásott kölykök-re, módosította, később meg a Veszedelmes Éden címet adta - nyilván kiadói kívánságra.

De magam sem vagyok büszke arra, hogy Robert Penn Warrennak (nálunk sajnos nem eléggé méltányolt) All the King’s Men-ének, a kiváló fordító, Vajda Endrével hosszas tanakodás után a Repül a nehéz kő címet adtuk, ami ugyan megfelel a mű tartalmának, de az eredeti groteszk játékossága elvész és illetéktelen magyar klasszikussal állítja azt párhuzamba. De mit lehetett tenni, hiszen az eredeti az angol nyelvterületen közismert gyermekdal egy sorát idézi, ám ez mit sem mondana a magyar olvasónak. - Másszor meg épp az a baj, hogy nálunk mást mond az eredeti cím, mint amit kellene. Wildernek van egy történelmi levél-regénye - ez csinált műfordítót Németh Lászlóból. Julius Caesar meggyilkoltatásáról szól, ami tudvalevőleg március 15-ikén következett be. A regény címe is ez: The Ides of March, tehát Március Idusa. Node ez Magyarországon már - mondhatni - „foglalt”; egészen más asszociációkat indít meg. Ezért Németh a regénynek - Illés Endre tanácsára - az egyszerű Caesar címet adta. - Figyelembe kell venni azt is, hogy a már bevezetett fordítást (vagy szövegbeli fordulatot, pl. szólás-mondást) akkor sem szabad leváltani, ha pontosabb, jobb (netán korábbi) akadna. A Traviata ma komikusán hatna a majd másfélszáz év előtti Tévedt nő címen.

Mindez persze csak példa - és nemcsak a címek fordítására vonatkozik. A fordítás nehéz mesterség. Épp csak nélkülözhetetlen...