Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 2. szám - MÉSZÖLY MIKLÓS - A pille magánya
A PILLE MAGÁNYA 41 femális szeretkezés tébolyából érkeznénk vissza a kiherélt emelkedettség paradicsomába. Aztán megint visszaesünk, és ez folytatódik. Sok jel mutat rá - többek között maga a kép hogy a szokásosnál több arcrángató görcs kínozta a mestert ezen a napon. Alhasi fájdalmak is erőt vettek rajta, csupa olyan körülmény, ami a naturalizmusig teszi közönségessé a piaci elképzelést, hogy az átlényegülés patyolat szűz mint az ostya. Arnhemtől északkeletre szokatlan formájú domb magasodik fel, a teteje enyhén ovális alakú: gyerek harap ki ilyen falatot a kenyérből, mikor nógatva a szájába dugják. A környéket jégkori moréna-felhalmozódás teszi változatossá, s ez a domb egy a sok közül. Némely barlang és partszakadék alagútbejárat benyomását kelti, mely pontosan és hangsúlyozottan innét vezet valahová, de hogy hová az már a legkevésbé sem pontos és hangsúlyozott. S ez nagyjában meg is felel a titokzatosság átlag-kritériumának. Az elgurult gombolyag esete, mikor útközben több szál keveredik már, s egy idő múlva el is feledkezünk a gombolyagról, a fonál lesz érdekes. És itt is a késő délután a kiválasztott véletlen időpont. Az egyik barlangban hatvanhét idehurcolt vízi gern csontja fehérük, tilos hozzájuk nyúlni, ősszel egér zörög közöttük, az idegen megilletődik. Távolabb romos fal húzódik a tetőn a fény-árnyék kiegészíti a körvonalakat s egy-egy pillanatra fölépíti a bástya-ormos rezidenciát. A mester érzi egy lehetséges roham kezdetét. A domb lejtős beugrójában kilenc bárányforma, fehér gyapjas állat legel, de ez inkább estéli búcsú csak az ízesebb füvektől. Őrizőjük félkönyökre támaszkodva hever, mint Árkádiában. Suta házoldal homályük a partszakadék mellett, a lombok félrerajzolják, szinte nincs is ablaka, a keretek annyira azonosulni próbálnak a falfelülettel. Kéménye mereven odaszúródott szarvhegy, nem fojtós füstnek való, legfeljebb szelíd villámok csalogatója. Láttuk. A tikfa ajtóból alig tíz lépés a miniatűr rózsaágyásig, a tulipánok meander-szegélyéig a nyírt gyep vasárnapias karéjában. Igen, még a reggeligöres előtt megborotválkoztunk. Csak a kertbe lép ki, ma nem engedélyezhet nagyobb kockázatot. Ha valahol az utcán „jön rá” a zsába-roham, vasárnap feszélyezettebben ülhet be majd a templomba, az első sorba. Az orgona bevág a visszhangos csendbe - és ez amúgyis próbára szokta tenni a nyugtalanságra kész arcidegeit. Mégsem vigyoroghat bele torzpofával az Oltáriszentségbe. Meg kell találnunk a megfelelő formát, ami nem hazudik el semmit, mégis megtalálja a rést, ahonnét... Hannelore vasárnapja. Semmi szükség a merítőkanálra. Vagy mégis a kétség indokolt? Folytonosan és parttalanul a tenger képe úszik be, ahogy körbemossa a világot, ami a kereten túl esik. Egy gern - a közönséges koldulok rendjéből (kol-
