Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 2. szám - MÉSZÖLY MIKLÓS - A pille magánya
40 Úi Dunatát • 2001 iúnius érte el azt a dombos vidéket - sűrű erdőkkel, bozótosokkal, barlangokkal, mohos kőfalakkal, cserjésbe húzódó birkákkal - mely majdnemhogy buja egzotikum a hollandusok földjén; ezért emlegetik hollandus Svájcként. Ha föntebbről - honnét? - pillanthatnánk a palettára, úgy tárulna elénk ez a tájdarab, mint egy bizonytalan parancsra nyugalomba bénult meztelen testtömeg, néhány szőrzet bozonttal, melyeket meg tud borzolni a szél. Néhány kivételes oázis az Edent megelőző időkből, mikor csöppent ugyan a must, de - lévén a kezdet mindig terhes - vérrel vegyítve. Meglehet, hogy itt hált el a mester a képpel, miután Hannelore arca már mindenre rá tudott másolódni; és igazában képtelen is volt fölidézni a vonásait. A másik igazság az lehet, hogy jószerivel ki sem lépett az utcára azon a nyárutói délutánon. A napot 1625 augusztus végére tehetjük, s ez épp a tizedik év a halála előtt. Már túl volt az ország a spanyolok ellen vívott szabadságharc első szakaszán. Móric herceg Flandriában emelte magasra a győzelem zászlaját, jóllehet Ostende három évi ostrom után kénytelen volt meghódolni. Ekkorra azonban III. Fülöp is kimerült, és 12 évre fegyvernyugvást kötött. (Mint a telhetetlen habzsolok, akik utolsó fogásként büdös klistérozást kérnek a lakomán - allövetet, ahogy mifelénk mondják.) És amíg ez a béke illatozott, a Kelet-indiai Társaságnak sikerült ravaszul megszereznie a Magellán-szoros és a Jóreménység-fokon túli közlekedés monopóliumát. Gott ist der Wey sen Helffer. Ps. 10* Épp az 1625. év az, mikor a fegyvernyugvás leteltével a harcok újra fellángolnak; s a törpe hollandus sokat tesz azért, hogy a spanyol óriáson beteljesedjék a süllyedés kora és kezdetét vegye a szellemi sötétség. Gott isr der Weysen Helffer. A mesternek nincsenek értesülései, csak annyi, amennyit a mindennapok bontófésűje kiszaggat a gubancból. Értesülések helyett arczsábája van; s ez az ő esetében majdnemhogy szimbolikus - vagy nevezzük kevésbé tudálékosan? Talán úgy volna igazabb. Maga a ház is idős, ahol lakik, az alsó traktus örökké nedves - a tenger ügynöke már ekkor elkezdi a maga földalatti munkáját. Maga az őselem, személyesen, csupán száznyolcvannégy év múlva intéz majd nagy és áttörő támadást az ország ellen - Emerichtől Dordrechtig, Rotterdamig elárasztja a virágzó földeket, falvak és malmok ezrei pusztulnak el - de a mi városkánk akkor már árnyéka önmagának. Elszórtan néhány ház, a süppedékekbe vízimadarak költöztek. A konzol-töredékeket ott faragják tovább, ahol a mocsár még csak kezdő ellenfél volt. Az arczsába viszont - cserébe? - filozofikus betegség. Szüntelenül több arcunk van, mint az ördög példázatainak, melyek magukat is kérdőjel közé teszik. Percekre, órákra kisimulunk, mintha egy in-Isten az árvák megsegítője. 10. zsoltár.
