Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 2. szám - MÉSZÖLY MIKLÓS - A pille magánya
A PILLE MAGÁNYA 39 a sok szoknya, melyek közül a legfelsőt a nyakukra borítják. Aztán a fürösztött disznócsordák a megfésült füvön! Vagy a panaszos énekszó a berken egy eléggé hitvány, tapaszos házacskából! Szép nőszemély énekli ott az ötvenegyedik zsoltárt Lobwasser verziója szerint. Remeteségre azért szánta el magát, mert hites urát egy szerelmes tehén a távoli Frízföldre vonszolta, nyoma veszett, s azóta senki víg látása, nyájas beszéde nem kell neki. Pedig olyan karcsú és magos termetű, mint Cleopatra és Camilla amazonok, akiket kicsi koruktól testszorítóban nevelnek, hogy a derekuknak szép állása legyen. Mi is sírunk ezen és hálát adunk istennek a forró találkozásért. Hát még mikor a kakukkszó is behallatszik a nádfüggönyös ajtón, mely berácsozza a szétdúlt szerelmes ágyunkat! - két éve, hogy utoljára hallottuk a hangját Danckában. A mitológiák beszélnek róla hogy a Hera pálcáján ülő madár kiáltozása jó jel a házasulandóknak. Joos De Momper mester ezzel nem dicsekedhetett. Másképp botlott a jó jelbe és elbűvölődött. Spernere nullám spernere mundum, spernere sese, Spernere sperni, Quattuor illa beant* Heidelbergában a fejedelem lóistállójában van egy hatalmas rézbálvány ezernyi lyukkal átszaggatva. Belül üres és csak egy kis méretű ablaka van jó magosán, amelyen ember nem férhet ki. A bűnöst ide zárják be egy meregető edénnyel és sebesen zúduló vizet bocsátanak a bálvány belsejébe. A víz a lukakon folyton megcsappan ugyan, de mégsem annyira, hogy a bezúduló víz fel ne töltené a bálvány belsejét. Ha a bűnös a luknyi ablakon nem hányja ki elég szaporán a vizet, elvész benne. Némelyek annyira csapkodnak, erőlködnek, hogy csontig lemegy kezükről a hús. Ha főember fia a bűnös, aki elejétől fogva kímélésben nevelkedett, többnyire fuldokol a vízben, úszkál, sír, kiált, könyörög s rettegésében még az edénynyel sem tud mit kezdeni; vagy ami még sötétebb, kiejti kezéből, és ami reménye lehetett volna, az edény, példázatosan lesüllyed a rézbálvány fenekére. Az ilyeneket végül holt elevenen hozzák ki. E látványosság alkalmából a csődület sosem marad el. Mondja a szóbeszéd, hogy aki ebbe a házba kerül, purgatóriumban lakik, dolga éppen elég akad, de „szűk a cipő”. Egy szőke Hannelore volt a bűnös, mikor a mester ott időzött. Mindenki elborzadására a meregető edényét kinyújtotta a bálvány ablakán és eleresztette az ujjai közül. Állát az ablakluk párkányára támasztotta és mosolyogva várta meg, míg a víz tükröző falat nem vont közte és a világ között. Csudálatos módon akkor is egy arc rajzolódott ki az események palettáján, mely nem hasonlított Hanneloréra, csupán azonos volt vele. A mester Gelderlandon keresztül tért vissza a hazájába, átkelt az Ijssel folyón és Arnhemnél Semmibe venni a semmit, a létet, a semmibevételt s önmagadat, négy szó, boldog, akit elbűvöl.
