Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 2. szám - MÉSZÖLY MIKLÓS - Esély és handicap az irodalomban - közép-európai szemmel

28

Úl PuNATÁr • 2001 JÚNIUS

gebra” művészi szféráját is. Az „algebra” - sok jel mutat rá - előbb-utóbb hiányérzetet szülhet. A dél-amerikai irodalomnak - nagyon vázlatosan jelezve az okok egyikét - ez a konstelláció teremtett a korábbinál nagyobb esélyt.

Külön elemzés tárgya lehetne az észak-amerikai irodalom növekvő szerepe.

Észak-Amerika a fejlődésnek nem azt az útját járta, mint amit az egy helyhez gyökeresedett népek a nemzetállammá szerveződésük során. A pionír számára nem az volt a természetes kihívás, hogy egymást kiegészítő párhuzamossággal teremtsen kultúrát, illetve civilizációt. Meglévő kultúrbázisát hasznosítva - amit vitt magával - a civilizációs kihívást helyezhette előtérbe s ezzel olyan fejlődést indított el, ami a kultúra jellegét, lehetséges autonómiáját újra fogalmazta. Ma sokkal közvetlenebbül és egyenrangúbban, sokkal egzisztenciálisabban éljük meg kultúránk teljesítményeiben a civilizációnkat is, mint eddig bármikor. Kultúránk bizonyos értelemben elveszítette „exluzív szüzességét” - és ez kétségkívül északamerikai hozzájárulás az egyetemes fejlődéshez. És nem kisebb kihívás, csábítás, mint a dél-amerikai - noha éppenséggel más pólust jelöl mindkettő.

Ismét más szempontokat vet fel az Uraiig elgondolható Európa kérdése: ti. a kultúrkörök határproblémáját. Hol az élő és szerves összetartozás, egymásrahatás limese? Oroszország, majd a forradalmi Szovjetunió a messianisztikus újra-fogalmazás igényével, illetve a politikai-ideológiai megtagadás értékpusztító normáinak végletei között viszonyult Európához. Nélküle mégsincs újkori-modern Európa. Ezt épp a francia Vogues tette először irodalmi felismeréssé Dosztojevszkij kapcsán. Az orosz történelmi és kulturális lét viszont önként vállalt „skizoid izoláció” Európa nélkül - ha fenntartja vallásos hevületű, missziós aspirációit. Szellemi-irodalmi vonzása azért szűnt meg szükségképpen a XIX. századi hatalmas teljesítményei után, meri olyan saját-értékek megtagadását is vállalta, melyekről sem Európa, sem a világirodalom nem mondhat le. És ez kétségkívül skizofrén helyzet. Napjaink friss eseményei nyomán talán remélhető, hogy az orosz értékek hazai megbecsülése lassú pálfordulással ismét bekövetkezhet s így az egészséges kapcsolat is helyreállhat a közös múltú Európával. Az Uraiig elgondolható Európát csak ez teheti vitálisán is működni tudó valósággá.

Egyúttal ez a kulcsa Közép-Európa szellemi-kulturális jövőjének is.

Ez a térség azonban az esélyek és handicapek vonatkozásában is külön stúdium. Politikai geográfiája miatt - az európai fejlődéssel való összeforrottsága ellenére - Európán belüli sajátos izoláció. Sokszor kényszerült szellemi-művészeti elszigeteltségbe - és nem csupán a fasizmustól a legutolsó időkig, máig. Izolációjából mindig szakaszosan tudott csak kitörni, de még ilyen feltételek mellett sem