Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 2. szám - MÉSZÖLY MIKLÓS - Az ezek és az ők szemantikája
Az Ezek és az Ők szemantikája 19 jünk el. (Grün ebben az esetben húzatná ki a fogát; és megszűnne a fájdalom, ami megkülönbözteti az ők-tő\.) Tetézi a fájdalmat, hogy az ők az én számára sosem önmagukban (in sich) vannak, hanem általa. Addig nincs farkas, amíg fel nem falja a bárányt. Addig csak farkas vagy bárány van - aszerint, hogy Grün minek érzi-nevezi magát. De ez megint olyan ideális állapot, amely gyakorlatilag nincs, illetve csak pillanatokra valósulhat meg. Ami követelőén van: hogy az én nem lehet addig én, nem érezheti magát annak, amíg saját maga által nem teszi lehetővé az ők-ct. Mégis, nincs homályosabb valami, mint az ők. És nincs valóságosabb. Nincs mondat, mondatrész, amely száműzhetné a jelenlétüket; se rendelet, hatalom, titkosrendőrség, bomba. Vagy ha mégis : az árnyékukat bizonyosan nem. Az én akkor sincs egyedül, ha egyedül van; és akkor is egyedül van, ha nincs egyedül. De kicsoda Kohn? Valamiképpen átmenet az én és ők között: sem itt, sem ott, vagyis a totális evidencia pozíciójában. Az egyetlen, aki úgy mesélhetné el Daphnisz és Chloé történetét, hogy bár odaáll az én és ők közé, egyiket sem takarja el, sem önmagukat önmaguk elől, sem egymást egymás elől. Ő a grammatika megszüntetése; az elbeszélés fokozhatatlan beteljesítője; hatalom és alattvaló szembenállásának kiküszöbölője; a legtisztább elméleti anarchizmus megvalósítója. Kohn csak azért lehet az, ami, mert érdek nélküli, azaz minden érdek részrehajlás nélküli összegezője. Pusztán azért képzelhető el, mert homlokegyenest másképp létezik. Fantom, akiből (amiből) az én-nek és az óft-nek szótagtól szótagig, ragtól ragig ki kell szakítani magukat, hogy egyáltalán lehessenek. Sosem a mondatot mondja, hanem a mondatokat meghaladó elvre utal. A helyzet gyökeresen más, ha netán Kohnnak - ennek a mégiscsak valós fantomnak - fájna a foga. Ez lenne a legforradalmibb szemantikai légy a tejben. Teorémánk pillanatnyilag még nincs rá.
