Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Műmelléklet: Szávai Géza: Székely Jeruzsálem - Tudósportrék: Szakály Ferenc
Tudósportré • Szakály Ferenc 73 és nagyon jó periódusai. Egy óriási területű birodalom, amely száz érdekszférával érintkezik, Tunisztól kezdve Németalföldig. A Német Birodalom egy külön istenverése, amely irányíthatatlan, érintkezik a lengyelekkel, a török birodalommal. Azt a hibát nem szabad soha elkövetni, amit a magyar történetírás folyamatosan elkövet, - nem mindenki, Szekfű Gyula nem követte el -, hogy úgy képzelje, a birodalomnak egyetlen kötelessége mindig Magyarországban gondolkodni és Magyarországról gondoskodni. A magyar urak - akik a legpimaszabb alattvalók közé tartoztak a világtörténelemben, ami csak elképzelhető - 1526-ban kegyeskedtek megválasztani egyötödükben I. Ferdinándot magyar királynak. Úgy képzelték, hogy majd idejönnek V. Károly landsknechtjei, elintézik a törököket, és akkor minden megoldódik. V. Károly landsknechtjei viszont éppen Róma kifosztásával voltak elfoglalva, nem hagyták, hogy Ferdinánd landsknechtjei ebből kimaradjanak, őket is odarendelték. így sikerült elveszteni hazánknak nagyon jelentős részét. A Flabsburg-birodalom saját érdekeit képviselte, nem pedig a mienkét, inkább a francia hadszíntéren hadakozott. Mindig is így volt, a történelem folyamán időnként felszívták magukat és akkor nagy erőfeszítést tettek, amikor a törökök már erősen szemtelenek voltak. Például 1591-ben megpróbálták őket kiverni. Nagy ideológiai máz vette ezt körül: az európaiság, amit akkor kereszténységnek hívtak. Az volt ezeknek a háborúknak a közös jellemzője, hogy amint lehetett, eszelős gyorsasággal békét kötöttek, és mentek pofozkodni a franciákkal, azt imádták. Persze, ha Stuttgart, Strasbourg és Köln a tét, akkor valahogy lelkesebben verekszem, mintha Buda vagy Belgrád. Ilyen egyszerű a történelem. Nem szabad elvárni, hogy egy hatalmas, számos relációban érdekelt birodalom magyar szempontok szerint igazodjék. Nagy kérdés persze, hogy ha valaki felvállalta a koronát, akkor mennyit köteles felvállalni a vele járó kötelezettségekből. Én úgy gondolom, a Habsburgok annyit mindenképpen teljesítettek, amennyivel Magyarországnak tartoztak. Magyarországnak a végvárrendszerre fordítandó költségvetése egy évben kb. 1 millió forintot tett ki a dologi kiadások nélkül. Ez Illésházi István számítása, aki értett hozzá, hiszen kamarai biztos volt. Magyarországnak az összbevétele ellenben kb. 300 000 Ft volt mindössze. 700 000 forintot valahonnan máshonnan kellett hozni, s ez a máshonnan Ausztria, Csehország, a Német Birodalom. Ezt írja Illésházi is, aki egyáltalán nem volt Habsburg-barát. A dolgot nem is a valóság teszi bonyolulttá, hanem pl. a történész, egy botlásra hajlamos állatfajta. Ahol gazdag forrásanyag van, odafut tájékozódni, azt fogja feltárni, annak a súlya fog emelkedni. így történt Erdély esetében is, ahol hatalmas anyagok jelentek meg, természetesen arra vonzották a figyelmet. 1867-68-ban volt
