Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 1. szám - Műmelléklet: Szávai Géza: Székely Jeruzsálem - Tudósportrék: Szakály Ferenc

68

Úr Dunatát • 2000 március

voltunk támadhatatlanok, de senki nem akart támadni. Én 1 000 Ft-os fizetéssel kezdtem a Nemzeti Múzeumban, feleségem 1 000 Ft-tal volt vegyész. Ki és mit támadott volna ezen, semmi értelme nem volt. Ezzel szemben fel tudtuk nevelni gyerekeinket, és még arra is jutott, hogy eljárjunk az Abasári borozóba, Mézes Mackóba, lehetett beszélgetni, volt külön ellenzéki asztaltáborunk. Ez egy nagyon furcsa dolog: a lenyomattatás és a boldogság viszonya. Attól függ, ki mit akar, ha valaki eleve politikai aspirációt akar, akkor persze hogy boldogtalan lesz. De van, aki egészen másként akar fejlődni - én például irtózom a vezetői állásoktól, mert csak a munkától veszi el az időt. Azt hiszem, hogy valaki tudósnak is csak akkor jó, hogyha mindig úgy érzi magában, hogy éppen most már kezdi kapizsgálni a dolgot. Tudósként, inkább tudni vágyóként menet közben tanulom azt, amire mások azt mondják utólag, hogy milyen jó cikket írt. Azért írom, hogy világosan lássam, mert engem érdekel a téma, és hogy jól tudjam, rendszerezve kell leírnom. Például most „Pécs és a dunántúli hadszíntér 1526-43 között” jelent végtelen boldogságot, rájöttem sok összefüggésre.

Ú.D. — Úgy gondolod, hogy sokkalnagyobb boldogságot jelent az ember számára, ha magát tudósnak tartja, mint bármifajta politikai siker ?

Sz. F.: Könnyű prostituálódni: egyik barátom elmondta, hogy miért akar mindenki miniszter lenni. Reggel jön az autó érte, este hazahozza. Megkérdeztem, mi van, ha nagyon késő este hozza haza. Azt válaszolta, igaz, de az ember közben miniszter. No, ezeket én nem tudom értékelni.

Ú.D. — Abból amit elmeséltél, úgy tűnt számomra, hogy a támogatói körödnek köszönhetően és az adott helyzet miatt is be tudtál illeszkedni a budapesti értelmiség köreibe. Vagy ezt rosszul értelmeztem ?

Sz. F.: Nem, a helyzet olyan egyszerű volt, mint Szekszárdon az 1955-ös kérdés, itt voltak „azok”, itt volt egy olyan szürkeállomány, aki innen jött, ebből a 90%-ból, s aljas pénz- és egzisztenciális gondok miatt ideiglenesen vagy véglegesen átállt. Nagy neveket is felsorolhatnánk. A másik oldalon voltunk mi, az értelmiség. Aki pártállástól függetlenül a te barátod, hozzád való, akivel nyugodtan elbeszélgethetsz, lehet, hogy besúgó, de kit érdekel. Szerkesztője vagyok a História című lapnak. Amikor nagyon közkedvelt volt a História egy időben, országszerte borzasztó mennyiségű klubra volt igény. Együtt mentünk Glatz Ferivel, és ’87 tájban Székesfehérváron iszonytatóan elkezdte szidni a Szovjetuniót: „nem csoda,