Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 1. szám - Műmelléklet: Szávai Géza: Székely Jeruzsálem - Tudósportrék: Szakály Ferenc

Tudósportré • Szakály Ferenc

63

helyen szoktam mostanában találkozni. Ő a pécsi klinika genetika-professzora, egyébként rektorhelyettes. Az akadémia különböző fórumain találkozunk, és remélhetőleg Major Gyurit - aki csillagász - és engem követőleg ő lesz a harmadik szekszárdi akadémikus. Ezt nagyon számon tartjuk, s nagyon büszkék vagyunk erre. Én tehát nem voltam olyan kirobbanó tehetség, mint Kosztolányi Gyuri, de voltak sikeres sportvetélkedők. A lányokkal is nagy barátságok kötődtek, amik túlélték az iskolai éveket és hosszú időt. Én ha Szekszárdra, a 10-es éveimre gondolok vissza vagy a gimnáziumra, akkor minden idillként jelenik meg: a szüretbe ájult Szekszárd, akkor még kocsik jártak, a hordók legurultak, összetörtek, óriási élet volt szürettájban. Nekem az volt a feladatom, hogy összeszedjem a testvéreimet, amikor vége volt az iskolának, és elvonuljunk oda, ahol anyámék a rokonságban segítettek szüretelni, és gondolom, hogy örültek szegény gazdák, hogy még plusz három éhes szájat meg kell tömni! Magyarán mondva végülis rendkívül pici kis örömöket kínált ez a gyerekkor, ebbe mindig beleértem a gimnáziumi kort is. Én azt hiszem, általános szabályként, hogy igazándiból így lehet rákészülni az életre, ha az ember megtanulja ezeket értékelni. Nagyon gyakran előfordul velem valamifajta idioszinkrázia: mondjuk Madridban vezetem a világkongresszus egyik szekcióját, s miközben hallgatom egy macedón kollegának a német nyelvgyakorlatait, közben azon gondolkodom, hogy tényleg én lennék az, aki a szekszárdi gimnáziumban egy ütött-rúgott, de mégiscsak megbecsült gyerek voltam? Én büszke vagyok rá.

U. D. — Ezek szerint akkor az 50-es-60-as évek időszakainak a politikai hangulata nem csapódott le a magánéletnek ebben a szférájában?

Sz. R: Lecsapódott, de megtanultam, hogy nem kell ezt olyan komolyan felvenni, és azóta is nagyon sok hasznát vettem a felismerésnek. Én soha semmilyen pártnak a tagja nem voltam, a kommunista párttal könnyű dolgom volt, mert 56- os gyerekként nem nagyon agitáltak. A későbbiekben meg úgy találtam, hogy a pártokat nem nekem találták ló. Örökös távolságtartás van bennem a politikával szemben, jóllehet megvannak a magam politikai preferenciái, a mai kormánynak nagy híve vagyok. De mindig távolról, európai mértékkel és erősen kritikusan. Ez akkor alakult ki bennem szerintem, amikor láttam önmagamat, mint a megrugdosás, vagy mint a megaláztatás tárgyát, de akkor is szinte kívülről, elidegenítve. Ahogy Zweig írja egyik novellájában, amikor szülei verik egymást, akkor rájön, hogy meg kell fordítani a távolbalátót, s így messziről lehet az egészet nézni.