Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám
A címben idézett mondatot Németh László Iszony c. regényének főhőse, Kárász Nelli mondja a történet végén, amikor hosszas belső küzdelem után döbben rá, hogy kislánya köti a jövőhöz és a tágabb emberi közösséghez. Az alábbiakban arra tegyünk kísérletet, hogy fölvázoljuk azt az utat, amely idáig vezetett ebben a ma már klasszikusnak számító műben, a sokak által hibátlannak tartott Némethregényben. A mű keletkezéstörténetéhez tartozik, hogy még a negyvenes évek elején kezdte írni szerzője, Móricz Zsigmond biztatására, s első részletei Móricz folyóiratában, a Kelet Népében láttak napvilágot. Ma már elmondhatjuk, hogy az Iszony Németh László legismertebb, számos idegen nyelvre lefordított, világirodalmi szintű alkotása. Esztétikai értelemben a Gyász c. regény „ikerpárja”, s annak főalakja, Kurátor Zsófi és Nelli jelleme között is sok rokon vonást fedezhetünk föl. Ama regényben Zsófi szerettei elvesztése után válik temetőbe járó nővé, aki számára alig kínálkozik lehetőség arra, hogy sorsának elidegenedettségét legyőzze. Nelli pedig a visszafordíthatatlan tragédia, a tőle minden szempontból idegen férj, Takaró Sanyi halála után tud csak bizonyos fokig sorsán igazítani. Velük kapcsolatban sokszor emlegetik a görögség fogalmát, s talán ezzel is kapcsolatos Illyés Gyula egyik megjegyzése az Iszonyról: „Ebben a minden ízéig reális regényben a szüzesség istennője ereszkedik le a földre: s tépi darabokra azt, aki rá akarja erőszakolni, bele akarja tukmálni a föld mocskát, a köznapi életet.” Ám vajon miért kényszerül Nelli arra, hogy megsemmisítse Sanyit, illetve az általa képviselt értékeket? Egyértelmű, hogy ebben a műben az asszony képviseli a Németh László életművében oly középponti minőséget, a morális magasabb rendűséget, a férj pedig a minőségben szegényebbet. Ugyanakkor a cselekmény nagy részében Nelli a kiszolgáltatott, s csak a már jelzett befejezésben tud kitörni a bezártságból. A kiszolgáltatottság már nagyon korán, Sanyi leánykérő manővereikor észlelhető: „Én fölháborodva álltam ott közöttük. Bántott, hogy ez a Terus ilyen szolgálatkész hunyorgással tud engem ennek az idegen férfinak átjátszani.” Vagy az egyik hazakíséréskor így gondolkozik: „Énbennem, emlékszem, még az is megfordult, hogy rá tudom-e ezeket a kutyákat Sanyira ugratni, ha hozzám merne nyúlni...” A tehetetlen ember próbál így hadakozni sorsa ellen. Sanyi Kárász-házba kerülésének szigorúan gazdasági okai is vannak. Az író ezzel azt sugallja, hogy a gazdasági kényszernek kiszolgáltatott ember szükségszerűen nehezen valósíthatja meg a boldog létet. Az öreg Kárász halála után még adottabb a képlet: Nelli előtt világossá válik, hogy nincs menekvés számára. Vagyoni okok miatt ahhoz a Takaró Sanyihoz kell láncolnia életét, akit nem szeret, és akihez majd végzetes iszonya fűzi csak. A gazdasági kényszer már önmagában 2
