Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 4. szám - V. Gilbert Edit: Szofja és Ruszlán
colt kívánt boldogságáért, hiányzó nyugalmáért, hanem sértődötten betegségeibe hátrált vissza. „A csúcsai kastély kisasszonya” elől azonban már nem volt menekvése a költőnek. Boncza Berta, egy erdélyi birtokos és országgyűlési képviselő leánya Ady hites felesége lett. A gazdag családoknál akkor szokás volt, hogy lányuk nevelését egy svájci intézetre bízzák. Bertuska évekig tanult a Lausanne melletti Lutryben. Ebben a leánypanzionátusban olyan szigorúság uralkodott, akár egy apácazárdában, sőt „zárdább a zárdánál”. A növendékeknek nemegyszer még a levelezését is átvizsgálták. A lányok persze különféle megoldásokat eszeltek ki, hogy kijátsszák az ellenőrzést. A madame directrice, az igazgatónő bizonyára annak a levélnek sem örült volna, amelyet tizenhat éves magyar tanítványa adott fel ismeretlenül 1911 novemberének második felében - Adynak. A borítékban a tiszteletteljes sorok mellé a költő fényképe is odakerült, „aláírás végett”, meg két saját „költeménye”. Nem hirtelen elhatározás volt ez a levélmenesztés, egy teljes esztendeig tartott, amíg az Ady-versek véletlen megismerése után a rajongó csitri összeszedte bátorságát. Ady általában nem hagyta válasz nélkül olvasóinak levelét. Most kissé késlekedett. Idegesen és betegen játszotta a Léda-szerelem utolsó fejezetét, annak is az utolsó epizódját. A svájci „kislyány” küldeménye azért valószínűleg hízelgett hiúságának, hiszen még arra is figyelmet fordított, hogy a postán valahogy bepiszkolódott fényképe helyett egy újat dedikáljon a kedves kisasszonynak, újévi jókívánságai mellé. „Szilveszter estéjén került hozzám Ady válasza - emlékezett később Boncza Berta. - Ezt a tartózkodóan jóságos levelet ma is őrzöm, valamint az öszszes leveleit, miket nekem írt. Pár hét múlva, 1912-ben megköszöntem figyelmességét, s azóta - kisebb-nagyobb megszakításokkal - kb. négyhetenként írtunk egymásnak.” Mintegy három és fél esztendő Ady és Bertuska - lírai keresztnevén: Csinszka - mátkasága. A megfáradt, beteg férfi belső küzdelmeit ismét csak „hajóival” szimbolizálja. Szemem melyik volt hajót vágyj a vissza? Gyötrelmes, kérdő', kínzó ifjúságnak Zöld lobogója, éhes kis hajóját? Vihar-hajómat, mely az ósdi nóták Kopott, kis bárdjait hagyta el? Avagy a száz-szoknya lobogót Lengető', unt, céda csók-hajót? Névnek, hírnek, mámornak, bölcsességnek 14
