Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 4. szám - V. Gilbert Edit: Szofja és Ruszlán

egykori újságírótársa halálakor Kosztolányi Dezső. Többek feltételezik, hogy Ady nemcsak orvosi javaslatra, hanem előbb a maga kedvtelésére is találkozott ezzel a kábítószerrel. Kutatók úgy tartják, néhány verse a morfiummámor szülötte (A csodák föntjén, Halott an és idegenen).

Maria-Grünben sokat volt Ady egy bihari földbirtokos házaspár társaságában, akik morfinistaként elvonókúrára érkeztek a szanatóriumba. A költőt végül mégsem a drog, hanem itt is az asszony érdekelte. Sándor Lászlónét Ady egyszerűen Nyanyucinak hívta, lírai becézést nem is kapott, a versekben sem leljük ihlető jelenlétét. Annál inkább ott volt szerető gondoskodásával hősünk hétköznapjaiban: a gyógykezelés után, pesti otthonának kényelme egy ideig nyugalmat, családi melegséget nyújtott a kezére is pályázó barátjának.

Maria-Grün voltaképpen szép kirándulóhely Graztól alig egyórányira, gyönyörű erdőség karéjában. Föltehetően valami ehhez hasonló nyugalmas helyet keresett magának itthon is Ady, amikor végül kicsit hosszabb időre a főváros környékén a hűvösvölgyi Park Penzióban ütött tanyát. Igazi menedék volt ez az őszre már teljesen kihalt „várkastélyszerű” épület, amelynek egyik földszinti szobájába húzódott vissza a költő a lármás nagyvárosi irodalmi élet elől. A lumpolásairól, nőügyeiről szálldosó pletykák bizony jócskán kikezdték hírnevét.

Magában szeretett volna maradni. De egyedül 1913 novemberében egymás után hat nőnek panaszkodott. „Három hét óta kimenekülve Pestből, egyedül élek szomorú, remete várúrként a hűvösvölgyi Park-pensionban” - írta az egyiknek. A panasz mellett majd mindenütt ott található a szálló telefonszáma, máshol a közeli villamosmegálló megjelölése is. És nem eredménytelenül: „Egy-két barátom keres olykor föl, s kicsi diáklányok, lelkes Ady-hívek, akikkel elmondatom, ha nem is hiszem, hogy nem vagyok még öreg.” Majd mintegy bizonyításul ebben a másik levélben is azonnal udvarlásba váltott: „De alig van még egy valaki is, akitől ezt a kedves ámítást jobban szeretném hallani, mint magától.” Léda alig csituló hiányát nehéz volt pótolni.

A költő 36. születésnapját is itt, ebben a penzióban tartotta. Hivatalosak voltak erre a vacsorára Móriczék, Schöpflinék, Fenyő Miksáék és természetesen Bölöni Györgyék. Az est meglepetése lett, hogy az ünnepelt bemutatta a baráti társaságnak újabb menyasszonyát: Dénes Zsófiát. A családja és később a baráti köre által is Zsukának nevezett kolozsvári fiatal özvegyasszony aztán jó húsz év múlva könyvet írt erről az „Élet helyett órák”-at adó mátkaságról.

„A vacsoraasztalt a penzió nagy éttermében terítették meg, de nem ült ott rajtunk kívül senki.

12