Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 4. szám - V. Gilbert Edit: Szofja és Ruszlán

fiőbb.” A kortárs feljegyzések viszont úgy őrzik Machlupné alakját, mint aki nem viszonozta igazán a bensőséges érzelmeket, inkább csak „védőnője” volt hódolójának, ahogy egyik dedikációjában maga Ady fogalmazta.

Ha szívósan keressük ennek a beteljesületlen Mylitta-szerelemnek a legremekebb sorait, csak rátalálunk egy művészien álcázott versre.

Itt az írás: nem legényes sorok,

Régi epedések, régi torok Bugása bőgött így ezelőtt, így írtak a hajdani nem szeretettek, így írtak a régi, bús szeretők.

Nem azért írok, hogy fordítsd felém Fehér orcád. Óh, már beérem én,

Ha torkomon buknak a szavak S szám kérdeni, kérni se, mást sohse merne,

Mint a sírást és sírni talán szabad.

Boldog vagyok, mert nagyon szenvedek,

Boldog vagyok: érted vagyok beteg,

Halálra szánt, mint rég ezelőtt,

Mint régen a hajdani nem szeretettek,

Mint régen a régi, bús szeretők.

(Ceruza-sorok Petrarca könyvén)

A vers és körötte A halottak élén című utolsó kötet egyik ciklusának itt-ott marginális jegyzeteket is imitáló sorai úgy szólnak, mint a reménytelen szerelmes Petrarca Lauráért. A költői lélek teljesen kitakarja magát, megvallja szenvedéseit.

A Maria-Grün-i társaságban volt még egy „cirógató, édes asszonyfiók”, aki szívesen mutatkozott Ady körül: Weisz Ferencné, Kossak Aranka, egy naiv vidéki asszonyka, egy temesvári bankigazgató huszonnégy éves neje. Szertelen, pajkos rajongással házassági terveket szövögetett a költővel. „Bandikámat” valósággal üldözte, s amikor szabadult a szanatóriumból, visszatért látogatóba. De hiába minden igyekvése, meg kellett elégednie azzal, hogy mint „Édes, kis, kék dereglye” úszott be Ady lírájának hajói közé, szimbolikusan örökítve meg, hogy Weiszné többnyire világoskék ruhákban jelent meg (Kis, kék dereglye ).

Ady nem szívesen mondott le semminemű élvezetről. „Utolszor, mikor beszéltem vele, az altatókat szidta [...], mert már régóta nem hatottak dúlt idegzetére, és csak a morfium említésére mosolyodott el hálásan és melegen” - emlékezett

11