Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 4. szám - V. Gilbert Edit: Szofja és Ruszlán

Egy ember érzelmi élete szemérmes magánügy. Egy alkotó szerelmi fellángolása nyilvános közügy. Az lesz évtizedekre, évszázadokra: dalban, képben, versben.

Ady élethabzsolásának mohósága legendává növekedett a kortársi emlékezetben. Mitikussá azonban a költő növesztette - lírájában.

A serdülő Ady viszonylag korán érett. Hamarosan „nem fértünk már a gyermekbőrben” - írta a diákemlékeket varázslatosan őrző tucatnyi írása közül egyik kisregénynek is beillő elbeszélésében (Régi tavaszi háború). „A gimnázium, a klastrom, a templom s az egész tunya város ömlesztetté belőlünk a szerelmes gyűlöletet, s ellenséget kerestünk, hogy megverjük vagy megverjen bennünket. Kevesebbet beszéltünk a leányokról, holott kínosan, verejtékesen, szégyenkezve, de bús bátorsággal sompolyogtunk csúfolódó, kicsi női kortársaink után.”

Vagy fél tucat kisasszonykába volt „halálosan szerelmes”. És a korzózó leányokat figyelve azon búsongott, hogy már miért nem „olyan felnőtt, mint egy igazi felnőtt”. Bizony: „Kovács Magda, Pályi Sári, Pályi Gizi, Kolovszky Rózsika s a többiek, még a velem egykorúak is, már nagyocska lyányoknak számítottak, kik velünk csak nagyobb legények híján állottak szóba.” Az egyik iskolatárs emlékezete szerint azért csakhamar fölkerült a kerítésekre, házfalakra a csúfolódó-irigykedő szöveg: „Ady - Ida szerelmesek”. Föltételezik, talán innen ötlött a költő eszébe, hogy vezetékneve visszafelé olvasva épp egy szép leánynév, s akár mögé is lehet rejtőzni. Még Debrecenben fogant versei alá is sokszor biggyesztette az Ida vagy Yda anagrammát.

Az öntudatosodó kamasz-Ady első igazi szerelme Zsóka, zilahi iskolatársa, Friedmann (később: Zilahi) Tibor húga. „Zsóka volt az én első ideálom” - vallotta később a költő egy fényképére írt dedikációjában. Ady Bandi, miként egykoron hívták, számos alkalommal fordult meg ennél az elég gazdag polgárcsaládnál. Amikor elfogyott kosztpénze, sokszor náluk is lakott, az udvaron levő nyári konyhában. Erősen titkolta a ház kisasszonya iránti érzelmeit, a barátok fecsegték el a csitri Zsókának, hogy mindig róla álmodik.

Tétova udvarlás, duzzogó kamaszszerelem ihletében fogant egyik zsengéje: Mikor megláttalak, új életre keltem,

Kínos élet zordon múltját elfeledtem,

Megnyílott előttem a bezárult éden,

Újra fellobogott elhamvadt reményem.- Rózsaszínűfelhők úszkáltak az égen.

(„A bánat dalai”-ból)

Noha semmi eredeti vonás sem mutat itt a későbbi költőzsenire, a „dalnak” mégis van jelentősége: ez a nyomtatásban megjelent második költeménye.

2