Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 4. szám - V. Gilbert Edit: Szofja és Ruszlán
A létige első változata a vakmerőséget köti a beszélőhöz (voltam... merész), a legyen alakkal bevezetett gondolat a vállalt létforma értelmét nevezi meg. „Vitéz vezér”-ré lett, küzd „Szablya híján” tollal. Erkölcsi kötelességként szólt a határon kívül élőkért, közbenjárt a magyarságért, küldetéses költőként élt, hangoztatta a hagyományokhoz való kötődés, a nemzeti kultúra ápolásának fontosságát a megmaradás érdekében. Fáradozott egy új nemzet- és magyarságfogalom kialakításán, belátta, hogy magyarnak lenni erkölcsi-szellemi feladat. A Ne bánts magyar magyart! felszólítás átalakítása okán hat, nem külső ellenséget parancsol vissza, nem szemrehányást tesz, példát mutat. Zrínyi jelmondata úgy alakul át, hogy a sors latin eredetű magyar sors szóként is érthető. Hősies válalás védőnek (pajzsnak) lenni a tépett sorsú, részekre szaggatott országban. Poétikailag, stilisztikailag értékesek az archaikus nyelvi megoldások. A régtül hangalakjával, a voltam... merész / Állni a főnévi igenévbe mellékmondatot tömörítő gyakorlatával, a virtus a régi világot idézőn hat. A múlthoz kötnek, Zrínyihez fűződőén mégis Illyés hitelét erősítik: vitéz vezér, szablya, amelyek nemlétükkel sokkal hangsúlyosabban vannak jelen. A zárás magától értetődően az oltalmazás, a megóvás feladatát összegezte. A pajzs visszaköt a választott költőelődhöz, így jelzi, hogy sorsában osztozni kíván. Hiszen a történelmi körülmények között az állandó lelki készenlét a katonahalálra természetes, kitüntetett érték a hősi halál. Holtan is az élet értelmét, a küldetéses szerepet igazolni, kell-e több? Béládi Miklós emlékezett halálakor a költőre: „már életében legendává, szimbólummá nőtt. Szerepkörét... óriási hatást gyakorolva látta el.” Az 1981-ben megjelent Vándorének című kötet Norvégiában élő költője, Sulyok Vince köszönti hetvenedik születésnapján: „A ritkuló lombú erdősávok mögül előbukkannak szigorúan s feketén-kéken a fenyők komor lándzsás hadrendjei nincsen haladék nincsen menekvés csak önfelemésztő teljes égés-lobogás-virágzás van” Orbán Ottó így látja - láthatta költőtársát: 12
