Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 4. szám - V. Gilbert Edit: Szofja és Ruszlán

Hosszabb ideig visszhangtalan életműve. Ányos Pál is, a tragikus sorsú fiatal költő a várvédőről emlékezik meg. Első méltatója, Pázmány Miklós így ír: „Sem pennád szablyádnak élét ki nem vonja,

Sem pennádnak kardod orrát nem tompítja.”

Ráday Gedeon - lelkes híve - prózában tolmácsolta néhány énekét 1789-ben a Kassai Magyar Múzeumban. Kazinczy Ferenc így dicséri: „Mely szép nyelv azon durva századból! mely férfias lélek tündöklik elő Zrínyinek minden szavain!” Kiadásához készülődve írja Kis Jánosnak: „... enyém lesz az az öröm, hogy a régibb kornak is legjobb Poétáját én adám ki...” 1816. augusztusában jelenik meg a kötet, Zrínyi Miklós Minden Munkáji címen. Berzsenyihez írott versében olvashatjuk Kazinczy tói:

„...egünkön Zrínyi csillagként ragyog.” (4)

Ettől kezdve az érdeklődés Zrínyi felé fordul, Vörösmarty Mihály Tündérvögyében a költő kifejezéseit imitálja. Kölcsey Ferenc műveiben a szenvedő hazafiság megtestesítőjeként idézi meg alakját. A Nemzeti hagyományok című tanulmányában így ír: „Zrínyi, mint a bánhoz s az egész dőledező haza bajnokoszlopához illett, allárendelte a hősnek a poétát... az olasz múzsát magyar lepelbe öltözteté...” (5) Arany János Zrínyi és Tasso címen akadémiai székfolgalót tartott, bevezetőjében határozott költői egyéniségnek nevezte.

Szerb Antal A magyar irodalom történetében értékeli a költő emberi alkatát: „Az ország legjobb vére, ...előkelőségben felülmúlta az előtte és utána jövőket, felülmúlta alkotásban is... Két életformát, két embertípus legnagyobb lehetőségeit egyesítette magában Zrínyi, és ez a kettősség megnyilvánul egész világképében. Zrínyi egy személyben misztikus, égi víziókhoz kapcsolt lélek, mint századának legnagyobb költői és ugyanakkor magyar földön legkiválóbb képviselője... a reálpolitkai gyakorlatiasságnak...” (6)

Babits Mihály ilyennek látja: „Harcosa makacs magyarságnak nyugati puhaságok ellen. Lénye, eredetével és hatásaival, elborítja a magyar történetet, kiérés és előkép egyszerre, szellem és erő, költő és katona, időben megjelent, de idők fölött álló lelke a Magyarnak!” (7)

A Nyugat első nemzedékéből Kosztolányi Dezső Zrínyi, a költő című versében így idézi meg:

„... a tiport magyarság szívbeötlő tartalma, lángja, édes fénye vagy!”

Babits Mihály Zrínyi Velencében című művét Fogarason írta, s ez meghatározta, hogy „mit hall meg” költőelődjétől, mi ver visszhangot benne:

9