Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 4. szám - V. Gilbert Edit: Szofja és Ruszlán

„vígan” ontja vérét a hazáért. A zárás Enceladust, a lázadó titánt is eszünkbe juttatja, így megemeli Zrínyi hősiességét.

Kovács Sándor Iván elvégezte a Szigeti veszedelem V. éneke esküjének és a Peroratio szövegének egybevetését, a következő fordulatok egyezését mutatta ki:

V. ének:

23: „Előbb elfogy éltem”

24: „Mindenfelől ránk néz”

25: „el nem rontja üdő”

25: „Valamig világ lesz”

26: „maga ellenségünk”

40: „Ha vígan nem ontom”

87: „Karddal te keresed híredet’

Peroratio:

2: „fogyjon el éltemen”

3: „minden szem reám néz”

1: „üdő...el nem ronthat”

3: „valamig világ lész”

1: „Sem az nagy ellenség”

4: „Vígan burittatom”

4: „híremet...keresem... szablyámmal.”

burittatom a ki-Az utolsó sor vígan szava Farkasincs esküjében található, rálynak írt levélben fordul elő:

...küvel is itt beburitbatnak.

Az eposzban és más, lírai művekben is többször találkozhatunk ezzel az igével, főnévvel, gyakran a már említett Enceladus-pédával együtt. Az I. ének 48. versszakát korrigáláskor szőtte a szövegbe a költő, Szulimán kíméletlenségét jelzi általa: „Várasokat, várakat röjtött hamuban.”

Hamupernye borítja be Magyarországot, s maga alá temeti a várvédő hősöket. Velük azonosul a Peroratio készítője.

A helytállás és hősiesség parancsát hadtudományi munkájában, a Vitéz hadnagyban így fogalmazza meg: „Tartozunk őrizni életünket, valameddig lehet tisztességgel, arra nézve, hogy hazánknak többet szolgálhassunk. De viszont a dicsőségnek törvénye az, hogy kévánjuk a halált, mikor életünk tovább tisztességes nem lehet.”

Politikusként azt a feladatot vállalta, amit keresztény hit és a haza helyzete szabott rá a „két pogány közt”. Istene mindent tudó erkölcsi lény, aki a dédapa halálát mártíromsággá változtatja, a vértanúság megdicsőülés. Kora nemessége elé állítja pédaként a várvédők erkölcsi erejét, nemzetmegváltó célját a legmagasabb igényű művészi megformálással oldotta meg. Mégsem ettől remélte örök hírét. Jövendölése így nem teljesedett be. „A hadvezérről ma már talán csak szaktudósok írnának, meg pár bekezdést olvasnánk róla a történelemkönyvekben. De mint költő és író: örök.” (3)

8