Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 4. szám - V. Gilbert Edit: Szofja és Ruszlán

(13-16. SOR, A NEGYEDIK SZAKASZ)

A katonaköltő hitvallása, esküje.

Az ellentétes kötőszó (De) kiemeléssel hangsúlyozza: művészi munkája mellett a törökellenes közdelemben való részvétel őrzi meg hírnevét. Elszánt, rettenthetetlen, kész életét ádozni, hiszi, inkább hősi vitézsége jár halhatatlansággal. Örömmel veszi, ha élete végeztével hazája földjében pihenhet. A versszak sorainak határával egybeesnek a tagmondatok, az inverzió a hírnév fontosságát húzza alá. Rímhelyzetben találjuk - határozóként - a beszélőre legjellemzőbb tárgyakat jelölő szavakat: pennámmal - szablyámmal; hóddal - hamujával. Életteljesség olvasható ki belőlük; a beszélő életét kitöltő írói munkásság, a katonai tevékenység megidézőiből, az ellenfelet megtestesítő és az életút lezáródását jelző jelképből. Az ottomán hód a török félhold.

Az első két sor kapcsolatos mellérendelő összetett mondat, az első tagmondat állítmánya (keresem) odaértődik a másikba:

... nemcsak keresem pennámmal,

Hanem...................... szablyámmal:

Az utolsó előtti sor fordított rendben tartalmazza az alárendelő összetett mondatot, a mellékmondat élre kerülése az életen át tartó rettenthetetlen harcot emeli ki. Különös hangzásával üt szíven a zárósor:

Vígan burittatom hazám hamujával.

A h-s alliterációs szintagma a helyzetéből fakadóan is gazdagodik jelentéssel: visszatekintve az átló mentén az első strófa élén a „véghöz vittem” áll. így lesz befejezett, lezárt a négyszakaszos mű, a sorkezdő „vígan” az első szószerkezettel, „véghöz vittem” kiteljesedik.

Veretes nyelven szól a költemény, a szerzőről elnevezett négy sorból álló Zrínyi-strófa építi fel, sorai felező tizenkettesek.

A Peroratio világirodalmi mintája Ovidius Metamorphoses című művének epilógusa. Önmaguknak halhatatlanságot jósolnak, biztosak abban, hogy hírnevük ellenáll az időnek (falánk nagy idő - irigy üdő). Zrínyi magabiztosabb, mint latin elődje, valamint kiemelendő az is, hogy nemzetéért munkálkodik, katonai és írói hírneve egyenértékű. A szablyával és pennával szerzett dicsőség fennmarad. Minden pusztítással szemben örök érvényű, a test halandósága ellenében maradandó, időtálló a mű. A hadvezér költő úgy véli, értékesebbek hadtudományi munkái, megemlegetni törökellenes hadi sikerei miatt fogják. Az eposzíró Zrínyi fordulatokat kölcsönöz a lírikusnak, aki azonosul a várvédők képviselte erkölcsi elvekkel. Az eskü a hősi értékvilághoz kapcsolja a verset, életelve: haláláig harcol,

7