Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 1. szám - Heilmann József: "Csillag a magyarországi német irodalom egén"

34

Út Dunatái • 2000 március

Heilmann József

„CSILLAG A MAGYARORSZÁGI NÉMET IRODALOM EGÉN"

Koch Valéria költészetéről - a kettős évfordulón

Hadd kezdjem emlékező és költészetét méltató soraimat az 1999. évi kettős évfordulón - születésének ötvenedik és halálának első évfordulóján - személyes jellegű megnyilatkozással. Valeria Koch német, ill. Koch Valéria magyar nyelvű verseit tartalmazó kötetek azok közé tartoznak, melyeket újra és újra leemelek könyvespolcomról, s a már lassan két évtizedes ismeretség nyomán kedvelt olvasmányaimmá válva veszem kézbe a még a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége által gondozott és az egykori Tankönyvkiadó Vállalatnál megjelent, néhány tíz forintért értékesített antológiákat, köztük a szerzőnő két nyelven írt köteteit. Bár a kézbevétellel tapinthatóvá válik az előállítás egyszerű nyomdai technológiája, és az impresszumot olvasva néhány percre feltámad az emberben a fordulat éve előtti rendszer könyvkiadási és nemzetiségi politikájának lassan feledésbe merülő emléke, azonban a szerzők őszinte megnyilatkozási szándéka és az önmegmutatás igényének vállalása, a művek emberközeli világa feledteti a közelmúltba kalandozó olvasóval az első pillanatra disszonánsnak tűnő érzést. Azokra, az idő múlását kérhetetlenül jelző, mára már sárguló lapú gyűjteményes kötetekre gondolok, amelyek az „érintettek”, a hazai német nyelvű (nemzetiségi) irodalom avatott ismerőin és szűk olvasói rétegén kívül szélesebb közönséghez nem igen jutottak el. Hadd nevezzem meg - az imént említett körülményre való tekintettel - a magyarországi német nemzetiségi irodalom legjavát prezentáló köteteket itt most cím szerint is: a Tiefe Wurzeln (Mély gyökerek) 1974, Die Holzpuppe (Afababa) 1977, Bekenntnisse und Erkentnisse (Vallomások és felismerések ) 1979, a Zuversicht-Bizalom 1982 a szerzőnőtől, Jahresringe (Évgyűrűk) 1984, Das Zweiglein (Az ágacska) 1989.

E kötetekben lapozgatva, a szerzők és szerzemények között „mazsolázva” mindig szívesen időzök Valeria Koch verseinél. Néhány életrajzi elem - első pillanatra - talán jelentéktelennek vagy véletlenszerűnek tűnő hasonlóságának mégis logikus egymásutánja (baranyai származás, kétnyelvűség, irodalmi érdeklődés, majd magyar-német szak a szegedi egyetemen) és e tényezőkből szükségszerűen következő habitusbéli, lelki, szellemi rokonság az a motiváció, mely újra és újra arra késztet, hogy kézbe vegyem a szerzőnő régebbi és újabb keletkezésű önálló köteteit is. A Sub rosa (Pécs, 1989) - első kötetéhez hasonlóan - német és magyar nyelvű verseket foglal magába, a Wandlung (Budapest, 1993) német nyelvű verse-