Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 1. szám - Heilmann József: "Csillag a magyarországi német irodalom egén"

Heilmann József • „Csillag a magyarországi.

35

két tartalmaz, és halála előtt néhány hónappal, 1997 őszén jelent meg a találó című Kiolvashatatlan, eddigi magyar nyelvű verseinek válogatása, melyben a korábbi alkotások sorát új versekkel egészítette ki a szerzőnő. A Stiefkind der Sprache (A nyelv mostohagyermeke) címmel az idén tavasszal jelent meg posztumusz kötete a VUdAK (Verband Ungarndeutscher Autoren und Künstler = Magyarországi Német Szerzők és Művészek Szövetsége) gondozásában. És amióta tudjuk, hogy 1998. február 28-án bekövetkezett halálával visszavonhatatlanul már csak az őt ismerők emlékképeiben és olvasói között írásaiban él tovább, úgy érzem, hogy a befejezettség és a lezártság ezt a mennyiségileg talán csekélynek mondható - pusztán néhány kötetes -, minőségileg azonban filozófiai-egzisztenciális mélységekig hatoló életműnek alkotóját máris a magyarországi német nyelvű, ill. a német nemzetiségi irodalomnak klasszikusává és a jelenkori magyar nyelvű irodalomnak - már pusztán a kétnyelvűség révén is - figyelemre méltó alakjává emeli. Rövidre szabott itt-léte tavaly bekövetkezett halálával véget ért, költői világa azonban nyitott könyvként fekszik előttünk további olvasásra, újabb és újabb szellemi kalandokra szólítva minket.

Ötven évvel ezelőtt, 1949. április 22-én vette élete kezdetét, egy baranyai faluban, Szederkényben. Ebben az évtizedben a községben és a családban, mint annyi más magyarországi németek lakta településen és német nemzetiségű famíliában a mindennapokat meghatározó eleven élmény a háborús időszak velejárójaként a (hősi) halál vagy az esetleg haladékot jelentő hadifogság, sok esetben a német származásból adódó diszkrimináció, a második világháborút követő kollektív felelősségrevonás: a Szovjetunióbeli kényszermunka, a vagyonelkobzás és/ vagy a kitelepítés. S bár a magyarországi németség a 40-es években a történelem és politika áldozatává válva mostohagyermeke lett e hazának is, Koch Valéria a háború utáni új generáció tagjaként - közülük érkezve - tudatosan vállalja kettős identitását. Iskolaválasztása is ezt igazolja: a pécsi Leöwey Klára Gimnázium német nemzetiségi osztályában érettségizik, majd a JATE magyar-német szakán szerez egyetemi diplomát. A német nemzetiségi származás és a magyar mivolt, tehát a kettős kötődés, a kétnyelvűség Koch Valéria költészetének legelső szignifikáns jegye. Első kétnyelvű kötetét ezekkel a szavakkal ajánlja olvasóinak: „Bizalommal fordulok mindkét anyanyelvemhez: valóban anyák ők, segítenek versként megszületnem. És összetartják azt a törékeny, lelkes matériát, akit úgy hívnak Koch Valéria.”

Az írás, az irodalom nem ismeretlen és idegen elem a Koch családban. Édesapja, Leo Koch - akit leánya oly nagy odaadással szeretett - kitűnt falubéli társai