Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 4. szám - V. Gilbert Edit: Szofja és Ruszlán

V. Gilbert Edit • Szopta és Ruszlán

83

ternativitás egyértelműen bűnös félrelépésként, vészes kibicsaklásként jelenik meg, amely bűnhődést von maga után. Rettenetes, nem kívánt, semmit jót nem hozható, vészterhes lehetőség. A középben maradás biztonságképzete szűkölő kényszerré válik, kilépés nincs. Az esetleges elmozdulás nem alternatíva, hanem csak passzívan elszenvedhető kisodródás és a véget jelenti. A formát a személyiség anakronisztikus egységakarása tartja össze, s ugyanez a törekvés mutatja meg a hagyományosnak tűnő forma használatának abszurditását e világ körülményei között. A klasszikus díszletek mögül hiányzó egységes világkép érvényteleníti visszamenőleg a realisztikus stílus biztonságképzetét az egyik esetben az ijedt, kitartott hitetlenkedés, a másikban pedig a keserves elsiratás modalitásával.

Jegyzetek

1. ld. az Elsikkasztott orosz irodalom című folyóiratszámot

2. Vlagyimov művéről a Kertész-Balassa-Szilágyi beszélgetés résztvevői is tudnak - ld. Lágeriro dalom...

3. Itt feltétlenül meg kell jegyeznünk, hogy Ahmatova küzdelme fiának, Lev Gumiljovnak a száműzetésből történő kiszabadításáért modellül szolgált Csukovszkaja számára is a regény megírásához. Ld. erről Dalos Györgynek a közelmúltban megjelent munkáját; Dalos 1998.

4. In: Ju. Tinyanov 1975, 21., valamint Tinyanov 1969, 292. o.

5. Szolzsenyicin tanúbizonyságokkal szolgál Csukovszkajával kapcsolatban. Tőle tudjuk például azt, hogy Izidor Glikinnek köszönhető a Szófia Petrovna fennmaradása, ő vitte át a kéziratot utolsó napjaiban nővérének további őrzésre a blokád sújtotta Leningrádon, súlyos betegen. (2/681.0.) Aplakátlesodrásért, írja másutt ugyancsak Szolzsenyicin, öt év járt a GULAG-on, ugyanennyi azért is, amikor egy csuvas gyerek hibásan írt fel oroszul egy jelszót. A következő felirat-kiegészítésért pedig „a vétkest nem keresték, lecsukták az egész könyvelést: »Jobb lett az élet, vidámabb lett az élet. (Sztálin/.)«” In: Szolzsenyicin 1993, 2/640.o.

6. Toporov: Petyerburg i petyerburgszkij tyekszt russzkoj lityeraturi. In: Metafizika Petyerburga 1. Szankt-Petyerburg 1993. [Toporov: Pétervár és az orosz irodalom pétervári textusa. In: Pétervár metafizikája 1.]

7. Kornyej Csukovszkij Gorkijban látta a személyiség elpusztítására felesküdött kor szimbólumát, ha nem is egészen igazságosan. Máshonnan ugyanis tudjuk, hogy éjszaka nem egyszer éppen Gorkijhoz küldte lányát, Ligyiját a forradalmi Petrográdon át, hogy hírt vigyen neki a frissen letartóztatottakról s segítségét kérje ügyükben. Gorkij pedig, mint ismeretes, gyakran segített is. Ő látta el a rászoruló írókat ruhával, élelemmel, tüzelővel, s ki is állt többek mellett a politikai fenyegettetések idején. Csukovszkij naplójában (Csukovszkij 1990) ad képet arról az ambivalens viszonyról, amely őt Gorkijhoz fűzte. Zavarbaejtő, bizarr, de lenyűgöző hatással volt rá ez a félművelt, a magas irodalmat - sem az oroszt, sem a külföldit - méltányolni nem tudó, számok, nevek, katalógusok, lózungok, szlogenek rabságában élő, gyakran „bolsevistázó”, azonban mégiscsak az ő irányvonalukat követő, banalitásokat, zöldségeket beszélő, az iróniát nem értő, felfelé törleszkedő, formalitásokban létező ember. Hozzátehetjük, hogy élete - amit Csukovszkij is izgalmasnak tart - és művei jó értelemben múlják felül nézeteit s gyakorta megnyilvánuló kultúrcsinovnyiki attitűdjét.

8. (s nem salamovi-kertészi, azaz tanulságnélküli, megbocsáthatatlan, botrányos, a kiírásban pedig túlélési esélyt látó)

9. In: Bunyin 1982, 177.o.

10. uo. 187.0.

11. Király 1976, lO.o., Bakcsi 1990, 24.o.

12. de: Konok evilágiság, rejtett zeneszó! Szintó Gábor Salamov-jell.emzésénél (ld. Helikon 1993/2-3.) pontosabbat nem mondhatunk Csukovszkaja módszeréről sem. Ha beszélünk is lejtmotívról, nem zenei, ornamentális értelemben, nincs tehát rokonság a szimbolista vagy az avantgárd poétikájával.

13. „A középtől való elhajlás, a kis szabálytalanság vagy apró bűnbeesés egyensúlyt hoz létre; a határozatlanság, a rend hiánya pedig a rend maga - sőt valamelyest boldogság.” 147.o. (Ford. tőlem G.E.)

A transzcendencia irányába történnek ezek az elhajlások Harmsz esetében, kommentál a szerző, Jean-Philipp Jacqkar: Danyiil Harmsz i konyec russzkogo avangarda. Szpb. 1995.