Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Kovács Sándor Iván: Költő a mohácsi csatatéren
30 Úr Dunatát • 2000 március Kovács Sándor Iván KÖLTŐ A MOHÁCSI CSATATÉREN Listius László (1 628-1 662) Zrínyi legkorábbi eposzíró követője: a Syrena-kötet mintájára komponált verseskönyvét már két évvel őutána, 1653-ban megjelentette. Bécsi nyomdászuk azonos volt, és a hosszúsoros Balassi-strófák miatt Cosmerovius tipográfus még szerencsésebb formátumot is adott a Magyar Marsnak: ebben elférnek a margójegyzetek. A két könyv összevetése mindig hálás téma, mert Listius Zrínyi-követésének „lólába” minden takargatás alól kilátszik. Pedig Listius különbözni akart, fölöttébb szerencsétlenül, hiszen a Mohács-eposz formájául a versszakonként hét rímre kényszerítő lírai Balassi-strófát választotta, parttalanul ömlő lírai verseihez pedig a Szigeti veszedelem négysarkú tizenkettősét. A rímkényszer persze eredményekkel is járt: Listiusnak Rimayt, Thordai Jánost idéző kiváló rímei vannak. Bravúros stilizációval jelezte ezt Babits Mihály; centója Listius szavaiból építkezik, éles, tiszta rímeit a paródiáig imitálja (Illusztrációk mindenféle könyvekhez. 3. Régi magyar irodalom): Ihol ama híres gróf Listius László írtam krónikámat, magyarokért gyászló, ritmusban a gaz tar vérpatakot gázló, fegyver, hadieszköz, címerek és zászló. Haj mit ér az fegyver? Haj mit ér az virtus? Plútó országában elhallgat az ritmus. Egy igaz dicsőség, melyet szerze Krisztus regyog örökkétig, égi amethystus. Későn ugyan bántam, ugyan megsirattam, hogy a Krisztus igaz utait elhagytam. Hóhér fene marka fenyeget most engem. Hóhér bárdja küldi Isten elé lelkem: az leszen bírája, akinek adósa. - Könyörögj érettem, lybanoni rózsa!
