Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 1. szám - Kovács Sándor Iván: Költő a mohácsi csatatéren

Kovács Sándor Iván ■ Költő a mohácsi csatatéren 31 A kitalált XVII. századi „Szőke Ambrus” rímeit is Listiusból és a mesterkedő Gyöngyösi Jánostól vette a hamisítgató Kemény József gróf, aki a nagyköpcsényi Listiusok eredetéről, növekedéséről és hanyatlásáról is értekezett (1853). Radnóti Miklós ugyancsak jó véleménnyel volt a rímelő Listiusról. Hogy Zrínyi miként ítélhetett róla {Magyar Márs-példánya ma is megvan zág­rábi könyvei között), kitetszik az éppen 1653-ban készült Vitéz hadnagy 2. Diskur­zusából: „nézzük meg, a mi Lajos királyunkat a szorgalmatlanság hová tette, hogy egy hináros berekbe kellessék egy királynak veszni. Hiszem fabulához hasonló do­log ez, penig nem fabula, hanem igaz. Hiszem esztelenség, hiszem gondatlanság volt, sem maga, sem török erejét meg nem tudni, idején neki nem készülni, több segítséget meg nem várni, hanem egy Tömöri Pál személyére, mint egy istenre mindeneket bízni, és tízszer annyi ellenséggel megütközni, semmi elébbvaló pra­­emeditatio (meggondolás) nélkül, hanem csak mint a vak veréb, magát utolsó sze­rencsére bízni.” Elképzelhető, hogy a „vak veréb” II. Lajos példáját (aki hogyan le­hetne eposzi hős?!) Listius friss könyvére is válaszul szánta Zrínyi. A „hináros be­­rek”-ről a Magyar Mars különös szemléletességgel szól: „Náddal és sok sással s in­­govány posvánnyal felette nagy bőves volt” (X, 28). A mohácsi csatateret Listius személyesen is felkereste, de ez a topográfiai ihlet sem segített rajta. A Magyar Mars rossz tárgyat választó, fenség nélküli eposz, elemei összera­gasztottak, tudákos kitérők és hivatkozások tarkítják (történeti forrása a Brodarics­­krónika volt), s hogy szerzőjében valami eltévelyedés (esetleg csak más szexus) munkált, azt a női szereplők legteljesebb mellőzése bizonyítja. Zrínyi hiába jelen­lévő a Magyar Marsban (a tényleges Mohácsi veszedelem címtől a követett kötet­kompozícióig); az imitáció erőtlen, híján van egyéni vonásoknak. A nemes Ma­gyarország státusihoz címzett ajánlólevél a Syrena egy mondatos dedikációjának fel­fújása, a Mohács-eposz Peroratiója verses változat Zrínyi poétikai fogalmaira {Az olvasónak). A főbenjáró bűnök sokaságát elkövető, pénzhamisítás vádjával lefejezett Lis­tiusról van egy levele a horvát bán Zrínyinek is. A főminiszter Porcia herceghez ír­ta 1661. augusztus 24-én, s ebben hallomás nyomán már anticipálja a halálos íté­let: „Nem kételkedem, hogy Nagyságod tisztában van azzal, mennyire hatalma­san és sokféleképpen vétkezett Listius László gróf, akit az elkövetett kihágásokért fogságban tartanak, és ezek a kihágások - miként hírlik - a hűtlenség vétkének büntetésére, vagyis fejének és javainak elvesztésére juttathatják.” Zrínyi voltakép­pen protekciót kér Porcia hercegtől a Csáktornyái „udvarban tartózkodó rokona, ifjabb Listius János” számára, mert „ez a csakugyan jóreményű ifjú mint e javak

Next

/
Thumbnails
Contents