Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 4. szám - Tüskés Tibor: Várkonyi Nándor magyar irodalomtörténetének recepciója
Tüskés Tibor • Várkonyi Nándor... 45 és az új irodalomtörténetek tanulmányozása, olvasása a szellemi tevékenység egyik „legnépszerűbb” területévé válik. Aligha lehet véletlen, hogy az előző korszak eredményei tovább élnek, popularizálódnak, például Beöthy Zsolt könyve, először a millennium évében megjelent A magyar irodalom kistükre 1920-ban immár a hatodik kiadásban lát napvilágot, Pintér Jenő nagyszabású, rendszerező vállalkozásának, a nyolckötetes Magyar irodalom történetének pedig különféle népszerűsítő változatai (kézikönyv, zsebkiadás, képes kiadás, a középiskolák számára készült kiadás) születnek. Ám ennél sokkal fontosabb, hogy az irodalomtörténetírás elméleti megalapozása új utakra tér, az európai tudományosság megtermékenyítő hatására nálunk is különféle irodalomelméleti iskolák szerveződnek, új szemléletű elméleti tanulmányok és könyvek jelennek meg.1 Ami ennél is szembeötlőbb: a két háború között egymást követik a színvonalas irodalomtörténeti öszszefoglaló munkák, az irodalomtörténet-írás valósággal „divattá” válik, s a „szakma” művelésében gyakran szépírók is részt vesznek. Csak néhány munkát - a legismertebbeket - soroljuk föl. Az Erdélyi Helikon pályázatára született Szerb Antal Magyar irodalomtörténete (1934), könyvheti ajándékként került a kezembe diákkoromban Vajthó László könyve, a Halhatatlan magyar irodalom (1941), kis terjedelme ellenére is színvonalas összefoglalás Fábián Istvánnak a Magyar Szemle kincsestára sorozatban megjelent munkája, A magyar irodalom kis tükre (1941), kevéssé ismert, hogy a költőjankovich Ferenc is írt irodalomtörténetet Iránytű a magyar irodalomban címmel (1942), egyéni szempontokat érvényesítő, nagyszabású, háromkötetes vállalkozás Féja Géza munkája (A régi magyar irodalom, 1937, A felvilágosodástól a sötétedésig, 1942, Nagy vállalkozások kora, 1943). Várkonyi Nándor két magyar irodalomtörténetét (A modern magyar irodalom 1882-1920, Pécs, 1928; Az újabb magyar irodalom 1880-1940, Szeged, 1942) ebben a korrelációban és viszonyrendszerben kell elhelyezni. Várkonyi a húszas évek közepén érkezik meg Pécsre, pontosabban: tér vissza jókora kerülő után szülővárosába. Az első világháborúban szerzett fertőző betegség következtében hallását vesztett fiatalember a Pozsonyból Pécsre települt Erzsébet Tudományegyetem könyvtárában kap hivatali állást. Ezt megelőzően már kapcsolatba került a magyar irodalmi élet különféle fórumaival, csoportosulásaival, folyóirataival, számos íróval. Megismerkedett Osváttal, írásait a Nyugat közölte. Pécsen a Sásdi Sándor szerkesztésében megjelenő irodalmi lap, az Új írások munkatársa (1924). Majd az egyetem körül tömörülő erők szellemi vállalkozásában, a Symposion című folyóirat szerkesztésében vesz részt (1925-1926). Munkahelye, az Egyetemi Könyvtár alkalmas arra, hogy megismerje mind az egyetem
