Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Bodó Barna: Együtt, de külön
Bodó Barna • Együtt, de külön 23 nek számít, nem így a katolikus. Szinte nincs jelentősebb bánsági etnikum,11 melynek tagjai közül többen-kevesebben ne vallanák magukat (római-, görög-) katolikusnak. 1999-ben a temesvári római-katolikus egyházmegye új püspököt kapott, akinek a felszentelése négy nyelven - románul, magyarul, németül és latinul- folyt. Romániában, ahol az államnyelv elsajátítása kötelező, természetesen minden hívő ért és tud románul - a szentelés, ha a politikától venne az egyház példát, akár kizárólag román nyelvű is lehetett volna. A valóságban viszont a szentelést végző főpapi csoport vezetőjének, a Bukarestbe akkreditált pápai nunciusnak, francia létére, magyarul is meg kellett szólalnia - ami nem bizonyult könnyű feladatnak. De a katolikus egyházban nemcsak tudják, vallják is: a hívő jogosan várja el, anyanyelvén szóljon hozzá, aki lelki támaszt kíván számára nyújtani. S az egyes prédikációk nemcsak nyelv szerint különböznek, de az üzenet is részben egyéni.12 Az egyénített üzenet nem csupán az egyház főbb nemzeti csoportjai iránti tisztelet bizonysága, az is fontos, hogy a több nyelvet ismerők figyelme a mise alatt ne lankadjon. Azzal, hogy eltérő kultúrájú közösségek képviselőit - jeles alkalmakkor - egybe szólítja, az egyház közvetít a kultúrák között. Az iskola lehetne - kellene, hogy legyen - a kultúrák közötti átjárás és nem csupán közvetítés legfontosabb intézménye. Nem az, romániai viszonyok között semmiképpen. Idevágó példa, sajnos, számos idézhető. Beszélhetünk a történelemoktatás józan ésszel felfoghatatlan gyakorlatáról, hogy egyes nemzeti kisebbségek, mindenekelőtt a magyar vonatkozásában módszeresen ellenségkép kialakítására tör. A tanrend nem tartalmaz a szűkebb és a tágabb haza nemzeti kisebbségeivel kapcsolatos tárgyat. Ezért állhat elő olyan helyzet, hogy Nagyszentmiklóson, Bartók Béla szülővárosában 1997-ben román fiataloka zenekultúra magyar képviselőjeként nem azt a zenetudóst nevezik meg, akit napjainkig terjedően a legnagyobb román népdalgyűjtő minősítés illet meg, hanem egy magyar nevű, de magyarul nem is énekelő könnyűzene-énekesnőt. A temesvári Szórvány Alapítvány 1997-es etnikumközi kapcsolatokat célzó tréningje megmutatta,13 a többségkisebbség-viszony kulturálisan teljesen egyoldalú: a kisebbség ismeri - tananyag!- a többségi kultúrát, a többség szinte semmit sem tud a környezetében élő nemzeti kisebbségekről. A művelődés hivatásos intézményei mindenekelőtt a műsorra tűzött művekkel szolgálják a kultúra általános ügyét. Kérdés az, társadalmi peremhelyzetben, ahol etnikai szórvány kulturális igényeit kell(ene) kielégíteni, milyen lesz a műsorpolitika. Temesvárt a német színház missziót teljesít, a városban és a tágabb régióban élő kb. 20 ezer német nem tarthat el egy színházat. Még ha a román kultúr
