Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 3. szám - Szőts Zoltán: Szemle
Ezt mondja a Szentírás a predestinációról, amely nem determinizmus (kikerülhetetlen szükségszerűség) és nem fatalizmus (megmásíthatatlan végzet), amit például az iszlám tanít. A predestináció Isten tette, azt jelenti: öröktől fogva gondoskodott arról, hogy a tőle elszakadt ember hozzá visszatérhessen. Eljutott-e vajon Babits ebben a költeményében a „Nem hiszek az Elrendelésben” keményen koppanó mondata után ennek a felismeréséig? Babits Isten-képe a versben: a „vadász”, a szabadság korlátozója Az Istent valamiképpen témául tevő verseket pontosabb kifejezés híján többnyire vallásos, istenes vagy Isten-verseknek szoktuk nevezni. Érezzük, hogy jelen esetben sem jó egyik elnevezés sem. „Nem hiszek az Elrendelésben, ez a tagadás háromszor is előfordul a versben, de a predestináció e kemény elutasításával szemben hiába keresnők a költeményben az istenhit ugyanilyen erejű megvallását” - írja Kardos Pál.7 Nem is kell azonban keresnünk, hiszen a költő az, akikeres: ez nem hitvalló, hanem Isten-kereső vers. Nem a „van-e?” kérdésre keres választ; Babits az „Isten van valamiképp” Ady-fogalmazta bizonyosságán már túl van, hanem a hogyan? miképpen? milyen? mi a szándéka? kérdésekkel tusakodó, imába forduló töprengés ez. Szokatlan, meghökkentő a címben megjelenő, a műben allegóriává terebélyesedő kép: a keresztény szimbolikából közismert pásztor - nyáj illetve tévelygő bárány metaforája helyett egy tévelygő - vad. Amely-aki - létezésének minőségéből adódóan - nem pásztorral, hanem egy vadásszal áll különös kapcsolatban. E kapcsolat jellegének az elemei valamennyi versszakban ott vannak, ezekből épül fel az allegória szerkezete: érzem, valaki néz rám (5. sor): ahogy a vad érzi a területén kívüli, de oda bármikor behatolható ember létezését; már gyermekül vermébe ejtett (13): a keresztség, a neveltetés hagyományai kötik, hiába „bocsátották el” újra; hordom ... titkos orvét (21): a kapcsolatnak jele is van; az ő jele, erejének bélyege rajtam, hogy ne nyughassam nélküle (27-28): szabadságában korlátozza kiválasztottságának a tudata; Vezessen Hozzád a szabadság (37): választásra kényszerül a menekülés és a megadás között. (A vers e kulcsmondatának paradoxonáról később részletesebben szólunk.) A vad tehát a szabadnak született emberi lélek, de ki vagy mi a vadász, aki ezt a szabadságot viszonylagossá teszi? Tudjuk, Babits számára nem a léte, hanem a mibenléte a kérdés. Álljon itt Isten-felfogása szemléltetésére az életműből két példa: a jóval korábban írt Ádáz kutyám c. vers felépítésében, gondolatiságában erős rokonságot mutat Az elbocsátott vadáú, annak ellenére, - vagy talán éppen 7
