Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 3. szám - Szilágyi Márton: Egy Baka olvasat és ami mögötte van
Szilágyi Márton • Egy Baka olvasat. .. 87 nű, hogy ezeknek a dolgozatoknak a megszületésébe sem nagyon játszott bele még egy majdani tanulmánykötet összeállításának az igénye. Éppen ezért árulkodó, hogy Fried kötete szinte leképezi a Baka-recepció föntebb érintett szerkezetét: amit a szerző kitüntet figyelmével, az nem a teljes pályakép (ez nem is kérhető számon egy nem monografikus igényű tanulmányköteten), hanem a kilencvenes évek Baka-lírája. A kötetek közül a Sztyepan Pehotnij testamentuma és a November angyalához kap itt értékelést, s a külön értelmezett versek, verscsoportok is mind erre a pályaszakaszra esnek. Fried István tanulmányai jól argumentált, világossá tett értékprefenciájukkal azt is világossá tehetik, miben mutatkozik ez a pályaszakasz különösen figyelemre méltónak; noha természetesen Fried szempontjai aligha tekinthetők általánosabb érvényű, az egész kritikai recepcióra alkalmazható magyarázatnak. Ennek a tanulmánykötetnek a legfontosabb erénye ugyanis a következetesen alkalmazott komparatisztikai módszertan: Fried az egyes Baka-versek motívumait a világirodalmi előképek és párhuzamok rendszerébe helyezve értelmezi, intertextuális kapcsolatok lehetőségét villantva föl. Verselemzései ennek a metódusnak köszönhetően válnak újszerűvé; nem rögzített pozícióban lévő költői trópusok átemelését hangsúlyozza, hanem dinamikus átértékelődéseket képes feltárni. Fried számára a komparasztikai módszertan nem csupán különböző korok és különböző nyelvi kultúrák műalkotásainak egymásra ható, párhuzamos olvasását jelenti: művészettörténeti és zenetörténeti utalások is gazdagítják megközelítését. Mindez igen jól illeszkedik Baka István verseinek képi világához és zeneiségéhez is: éppen ezért különösen feltűnő, hogy ugyanakkor Fried nem látszik figyelemmel lenni a filmművészetre, amely pedig talán szintén releváns lehetne a Baka-féle motívumértelmezések szempontjából. Hiszen a Kaspar Hauser-téma felbukkanásának és átértékelésének megértése során tanulságos lenne a kitekintés Werner Herzog - egyébként egyik legjobb - filmjére (az, amit Fried István elemzése felmutat Baka verséről, igen közel áll Herzog felfogásához valamint - a Carmen-téma kapcsán Friedtől is említett - Carlos Saura neve sem csupán egy újságcikkben kifejtett rendezői koncepció miatt érdekes, hanem a nálunk is sikerrel vetített Carmen-filmje miatt is. Persze a filmnek mint médiumnak és művészeti ágnak a bevonása csupán gazdagította volna a tanulmányok következtetéseit, ám ennek hiánya sem módosítja alapvetően az elemzések újdonságát. Annál is inkább, mert hisz a Baka-versek elemzésében mozgósított hatalmas világirodalmi műveltséganyag legalább annyira alanyivá is teszi Fried interpretációit, mint amennyire tárgyszerűvé; s bár a szerző végig tartózkodik attól, hogy nyilvánvalóan meglévő, Baka Istvánra vonatkozó emlékei, benyomásai köré rendezze el
