Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 3. szám - Jankovics József: Szemle: adalékok a Babits-recepcióhoz
84 Úl PUNATÁI ■ 2000. SZEPTEMBER bői, jóllehet még esztergomi betegágyából is küldözgette korrektúráit és szerkesztői instrukcióit. A két kötetnyi szöveg az „örök vívódó” mellett éppen ennek - mint versében is megvallja - az örök feladatban élő és égő Babitsnak a képét hagyományozza az olvasóra. A már felsorolt funkciói mellett elképesztően sok kötelezettséget vállalt magára; szinte alig volt az országnak olyan szervezete, mely ne ajánlotta volna fel számára a tagságot, vagy ne választotta volna vezetői közé, ne remélt volna nevétől valami hasznot, presztízsnövekedést. Számos, már működő vagy éppen induló folyóirat, irodalmi vállalkozás, emlékkönyv várt tőle hasonló okból előszót vagy bármiféle írást. Emlékestek, rendezvények, temetések, író-olvasó találkozók szervezői kérték személyes részvételét. Rokonok a közbenjárását, írótársak műveik elolvasását és azonnali megbírálását, mielőbbi közlését, anyagi és más természetű segítségét, befolyásának latbavetését. A Trianonnal az ország határain kívülre szorult értelmiség is tőle remélte az egységes magyar irodalom ideája fenntartásának nehéz munkáját. Néhányan csak a könyveit kérték - szegények lévén, nem tudták megvenni. S mindeközben szanatóriumból kórházba, műtőből a budai vagy esztergomi betegágyba vándorolt, de a felkérő, feladatot adó és a megvalósítást sürgető levelek mindenütt elérték. Válaszleveleinek mentegetőzései jól rávilágítanak kommunikációs viszonyaira és módszerére is. A felkéréseknek általában nem tud ellentmondani, csak már súlyos betegsége idején hárítja el kényszerűen egy hányadukat, de a levelek jelentős részét megválaszolatlanul hagyja, vagy csak igen nagy késedelemmel, néha pedig Török Sophie segítségét igénybe véve felel rájuk. Sajnos, a válaszok többségét nem ismerjük, jóllehet a portré fontos vonásait azokban fedezhetnénk fel igazán. (Például, vajon válaszolt-e, s mit Weöres Sándornak, lévén, hogy a friss pécsi egyetemista még arra az intimus beszámolóra is érdemesítette a Mestert, hogy szüzességét minő körülmények között veszítette volt el: „Pár nappal ezelőtt sikerült elveszteni a szüzességemet. Levetettem egy garniban, hála az Istennek és két pohár sörnek, amivel sikerült magamat szerelemképessé melegítenem.”) Amint az az eddigiekből kitűnhetett, a Babits-olvasókönyv két kötete a költő-szerkesztő alkotói pályafutásával kapcsolatos legfontosabb szépírói darabokat, a legismertebb esszéket-tanulmányokat, életével és sokirányú munkásságával egybefűződött dokumentumokat tartalmazza. A fennmaradt iratanyag mintegy 10%-át képviseli, szólaltatja meg, hiszen 10 000-nél több egységből került kiválogatásra az itt - részben vagy egészen - közölt 1120! A szerkesztő e hatalmas munkával elérte célkitűzését, a szöveggyűjtemény
