Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 3. szám - Jankovics József: Szemle: adalékok a Babits-recepcióhoz

Szemle

81

Jankovics József

ADALÉKOK A BABUS-RECEPCIÓHOZ

Az 1929-ben megjelent, s József Attila emlékezetesen igazságtalan „tárgyi kritikai tanulmány”-át kiváltó Az istenek halnak, az ember //kötetnyitó verse, a Síremlék adta az olvasókönyv címét, amely az örök rejtőzködő, de a szemérem felszíni leple alatt mindig feltárulkozni vágyó Babits lírai önképét is megrajzolta. A „Csak én birok versemnek hőse lenni” költői alapállás és az igazi énjét soha fel nem fedő, arról csupán fátylakat fellebbentő-lehullató alkotó dilemmája végigvonul egész költészetén. Ezt azzal bizonyíthatjuk, hogy a vers hangsúlyos motívuma, hasonlata a

Ki fog meg engem ? Mint a hal, kisiklom;

Próteuszként változom és elomlók, mint síma hab. Óh változom s elomlók míg élek, s minden marokból kisiklom

már jó húsz évvel korábban felbukkant egy kiadatlanul maradt töredékében:

Hiába akartok megismerni Kisiklom mint a hal elvillanok mint a tükörfény markolni való nem vagyok

Az önmegmutatás és a titkolózás vágyával birkózik, érzelmei ambivalensek, óhajtotta a meg- és elismerést, de félt is következményeitől. Dienes Valéria jó érzékkel felfedezte e kettősséget: „Sohasem akarta egészen elárulni magát, azért menekült mindenből az ellenkezőbe és vissza.”

E programszerű költői magatartás kulisszái mögé kíván belátni és beláttatni Sipos Lajos a hatalmas terjedelmű breviáriummal, olvasókönyvvel, az általa szerkesztett Babits Könyvtársorozat 4-5. kötetével. Szükség is van az irodalomtörténészi elszánásra, hiszen Babits Mihály alakja, mind a biográfia, mind a babitsi életmű, mind pedig annak fogadtatástörténete - az óriási szakirodalom ellenére, az ismert okok miatt - számtalan rejtélyt tartalmaz, fehér foltot visel magán, sok helyen szorul kiegészítésre vagy korrekcióra. Nem utolsósorban pedig az elfogulatlan megismertetésre.

Sipos Lajos két kötetes szövegválogatása eme feladatoknak kíván megfelelni, s az igyekezetét többnyire siker koronázza. A közölt 1120 (!) szöveg, szövegrész