Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 3. szám - Némediné Kiss Adrien: Valóban "sírógörcsöket kapott" Babits?
70 Út Dunatát • 2000. szeptember vonatban elolvasta a cikket. A kritika olyan rendkívüli hatással volt rá, hogy ott a helyszínen a nyomdai szedőszekrény előtt sírógörcsöket kapott és elájult. Amikor magához tért, berohant a szerkesztőségbe és a következő kijelentést tette Osvát előtt: — Ha ez a kritika megjelenik a lapban, én már itt sem vagyok! Megpróbálták csitítani, békíteni, hisz Kassák nem »vágta le« a regényt, de az érzékeny lelkű költő még a legenyhébb kritikát sem volt hajlandó elviselni. Őt csak hódolat illeti meg és nem bírálat. Osvát ekkor felkereste Kassákot és így szólt: — Babits magánkívül van a cikk miatt. Mégis, ha ön ragaszkodik hozzá, lehozzuk, azonban... Mire Kassák, akibe jóadag flegma szorult, nevetve mondotta: — De kérem, én egyáltalán nem akarok emiatt fejfájást csinálni az uraknak. És visszavette a cikket, amelyet aztán a »Századunk« című folyóiratban adott le. Ez volt az előjátéka a mostani fő-veszekedésnek.” Nem tudni, mi az igazságértéke a közlésnek, de állítása túlzásnak tűnik. Az bizonyos, hogy az ügy összekapcsolódik Babitsnak és szerkesztőtársának, Osvátnak ugyancsak nem harmonikus viszonyával is. Erre utal Basch Lóránt, Babits társa a Baumgarten-kuratóriumban. „Amikor Gellért Oszkárt egy ízben a Babits-Osvát ellentét okáról megkérdeztem, ő csak Kassáknak a Halálfiairól írt kritikájára emlékezett, amelynek Osvát helyet akart adni. (Erről egyébként is tudomásom volt.) Gellértnek a Babits-archívumban található 1927. szeptember 9-i leveléből azonban az is kitűnik, hogy e cikken már rajta volt a nyomdának szóló tipográfiai jelzés, anélkül, hogy azt Babitsnak, kinek mint szerkesztőnek minden cikk bemutatandó volt, előzetesen megküldték volna. Tudjuk, hogy Babits, Schöpflinnel megtanácskozván a dolgot, a cikket visszaadatta (az idézett levélből kitűnőleg a Kassák-ügyet úgy intézték el, »ahogy Schöpflin ajánlotta«). [...] Babits Osvát e magatartásából méltán következtethetett arra, hogy az e bírálat nézőpontjait és konklúzióit nem vetette el.”4 Babits és Gellért Oszkár levélváltása, ha nem is cáfolja, de kissé más megvilágításban mutatja a történteket, mint a B. Napló. Gellért Oszkárnak 1927. aug. 27- én Esztergom-Előhegyre feladott távirata egy tervezett látogatás elmaradásáról értesíti Babitsot: Csúnya idő miatt sajnos nem mehetek. Gellért. (OSZK Fond 111/498/ 29) Egy hét múlva, 3-án újabb távirat érkezik Esztergomba: Vasárnap reggelBeckékkelegyütt megyünk. Gellért. (OSZK Fond III/498/30) Nagyon valószínű, hogy Gellért ezen a látogatáson, 4-én adja át Babitsnak a Kassák-kéziratot, amelyre a leve-
