Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 1. szám - Pomogáts Béla: Erdély mint multikulturális modell

Pomogáts Béla • Erdély mint multikulturális modell

15

vetkezményeit. Erdély története valójában úgy is leírható, mint a kölcsönös toleranciák kialakulásának története, sajnos, nem következetes, hanem töredékes története. Közismert dolog, hogy a rendi társadalom korában Erdély több példát is szolgáltatott a különféle etnikumok és kultúrák együttműködésére. A legismertebb közülük az 1437-ben kötött „kápolnai unió”, amely a három „erdélyi nemzet”: a magyar, a székely és a szász szövetségét hozta létre. Ugyanakkor természetesen azt is tudnunk kell, hogy ez a rendi unió az antifeudális parasztmozgalom elfojtására jött létre, ennek ellenére mint multikulturális rendszer hosszú évszázadokon keresztül megfelelő módon működött.

Ebből a szövetségből és a rendi nemzetek közül kimaradtak a románok, minthogy külön román nemesség nem létezett, a nemesi rendbe emelt vajdák és kenézek a magyar nemesség soraiban foglaltak helyet. Mindenesetre a román nemzeti ébredés (a 18. század) óta teljesen érthető román követelés volt, hogy a románok mint „negyedik nemzet” kapjanak alkotmányos helyet az erdélyi társadalomban. Ezt a törekvést legnagyobb erővel bizonyára az 1791-ben készült, II. Lipóthoz intézett „felségfolyamodvány”: a Supplex Libellus Valachorum fogalmazta meg, és a magyar politikának kétségtelen nagy mulasztása volt, hogy az erdélyi románoknak, mint nemzetnek ezt a kollektív jogigényét nem volt hajlandó, nem volt képes kielégíteni. Valójában ez a történelmi méretű mulasztás volt a legfőbb akadálya annak, hogy Erdélyből minden biztató multikulturális hagyomány ellenére „keleti Svájc” legyen.

Erdélyt azonban nemcsak etnikai, hanem vallási tekintetben is a „sokféleség” tradíciója jellemezte: közismert dolog, hogy az országrészben minden történelmi keresztény vallásfelekezetnek erős bázisa volt. Erdélyben találunk római és görög katolikusokat, reformátusokat, evangélikusokat, unitáriusokat, ortodoxokat (görög keletieket), újabban megtaláljuk a különféle neoprotestáns felekezeteket. Az etnikai és vallási viszonyok általában egymással korrelativ kapcsolatba hozhatók: a magyarok római katolikusok, reformátusok, unitáriusok, kisebb részben evangélikusok (vannak magyar görög katolikusok is!), a németek közül a szászok evangélikusok, a temesi és szatmári svábok római katolikusok, a románok igen nagy részben ortodoxok, kisebb részben görög katolikusok. Az 1992-es népszámlálás adatai szerint az erdélyi lakosság 69,4%-a ortodox, 2,7%-a görög katolikus, 11%-a római katolikus, 10,3%-a református, 0,8%-a evangélikus, 1%-a unitárius és 4,8°/oa egyéb vallást követ.

Az országrész sokszínű vallási mozaikjának magának is nagy szerepe volt a multikulturális hagyományok kialakulásában. A vallásháborúk féktelen intőié-