Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 2. szám - 95 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Németh Endre: Szerelem, Szeretet, Szexualitás
76 Út Dunatái • 2000. túnius Azonban tudták, hogy cselekedeteik az elérhetetlent ostromolják, szívük hölgyét soha nem kaphatják meg (egy furcsa aszkézis volt). A középkori trubadúr szerelem első megtestesítésétől igen rögös úton alakult a szerelem napjainkig. Viharos fejlődésében legalább annyi tiltás és üldözés jutott osztályrészül, mint a szexualitásnak. Az egymást követő társadalmak jog- és szokásrendszerei szembeállást jelentettek a szerelemmel kapcsolatban. Jelentőségét nem elismerve a házassági kapcsolatokhoz, inkább csak azon kívüli, tiltott viszonyként jelent meg az irodalmi alkotásokban. A szentimentalizmus óta vált a műalkotásokban nélkülözhetetlen motívumként. A Auxley angol író a szerelem divatjáról szóló esszéjében azt írja, hogy ennek a jelenségnek két ellentétes eredője van: az egyik az ösztönös impulens (szexuális késztetés), a másik a társadalmi ellenállás, amely erkölcsi parancsok révén hat az emberre, ilyen erkölcsi parancsok jelentkeznek illetve fogalmazódnak meg kor és társadalom által determinált mítoszok formájában. Rousseantól kezdve dolgozták ki romantikus szerelmi szenvedély mítoszát, amely mindenek feletti értéknek, az isteni extázis egyik formájának tartotta a szerelmet. A vallásos mítoszokkal szemben voltak reálisabb, hétköznapibb típusúak, mint pl. a szerelmet csak a házasságkötés teszi elfogadhatóvá, föld a földdel, földbirtokos a földbirtokossal házasodik... A Huxley által említett társadalmi ellenállás olyan akadályok sorát jelentette, amit a szerelemnek le kell győzni a beteljesülés elérése érdekében. Azt gondolnánk, a sok akadálytól szerelem hamar elvérzik. A valóságban épp az ellenkezője történt illetve történik. Bármennyire tiltották illetve nem ismerték el fontosságát - akár a tartós vagyis házassági kapcsolatokban is -, azért fejlődött, gazdagodott, a tiltás fokozta erejét és egyre inkább kiterebélyesítette intellektuális sokszínűségét. „Az akadályok gazdagítják és növelik a szerelem értékét. ’’ „A szerelem hatásfoka a tornyosuló akadályok nagyságával egyenes arányban nő. ” Mert bizony akadályok mindig is voltak a társadalmi berendezkedésektől függetlenül is. Nem is kell olyan messzire visszanyúlni az emberiség történetében. Elég, ha csupán négy évtizeddel korábbra gondol vissza e sorok írója, ez idő tájt szerelmes diákként koptatta Dombóvár kevésbé kivilágított és tanárok által nem lakott utcáinak kövét, szerelmével kéz a kézben. Tette ezt azért (mármint a helyszint illetően), mert tiltott volt az érzelmek nyilvános kimutatása még diszkrét formában is egy gimnazista diáknak. Meg is lepődött nagyon, amikor elsős egyete
