Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 2. szám - 95 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Szigeti Lajos Sándor: Az erotikus hármasok
Szigeti Latos Sándor • Az erotikus hármasok 55 (13,4-8) E tizenharmadik rész befejezésében magyarázatát kapjuk annak, mit jelent majd a szeretetalapú, a teljesség felől való világlátás: „Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem.” (13,12) A Baka-szöveg motívumként használja ezeket az elemeket, mégpedig úgy, hogy a szeretetet az életszeretetre vonatkoztatja, a teljesség szerint való látást csak az Úrnak engedi meg, de úgy, hogy aki így képes látni - kurziválva írva: színről színre (megengedve a világ mint színpad-színház jelentést és az egyhangúsággal, a szürkeséggel szembeni színes lét lehetőségét is) -, annak azt is látnia kell, hogy a szeretet ott van a bűnben is, s így megbocsátható (Szent Ágostont hadd idézzem, aki azt mondta: „A bűnös akarat nyugtalanság és kín: cselekvés és szenvedés, bűn és bűnhődés egyszerre.”). Erre utal majd Baka a vallomásosabb-közvetlenebb Zsoltárban is, amelyben a „sokat szerettem” akár önidézetnek is mondható: „Bocsásd meg nékem hogy sokat szerettem / S erényemnél többet nyomott a vétek”. A verszárlat közvetlenül visszakapcsol mindegyik szonett belső teréhez, a menyegzőhöz: a vendégség azonban még itt is többletjelentéseket sugall: az első zárlatban ezt olvastuk: „engedj még csendben ülnöm itt”, a másodikban: „hadd üljek még terített asztalodnál”; itt előbb visszafogottabb a hangnem: „Az asztalvégre húzódnék szerényen, / csak még ne küldj el innen, Istenem” s a korábbi megszövegezésekből tudjuk, hogy e kérőszó az itt maradásért hangzik fel, mégsem lesz könyörgéssé, a dikció erősebb, visszaköt a korábbi másik énekhez is: „és bort is tégy elébem!” - folytatódik, felvillantva az úrvacsorát csakúgy, mint Fredman kocsmáját, a poén azonban imává lényegid át (s így végső soron kéréssé is mégis) a verset: „Úgy legyen!” E két felkiáltójeles zárlat egyszerre követeli a puszta létet és a nem-akármyilen-itt-létet is, áttételezettségével engedve szabadon az olvasói fantáziát. Hasonló áttételezettséget mutat e háromszor három szonettből álló ciklus másik két darabja, melyek mintegy körülölelik Fredmanéit. Ezek sem nélkülözik a maszkot vagy ha úgy tetszik, ezekben is egy-egy választott alteregójában szólal meg a szerző, mégpedig két mitológiai alak: Aeneas és Trisztán nevében, ezek azonban már klasszikusan, sőt szokatlanul erotikusabbak. E ciklusokban is az a fontos, ahogy magára vonatkoztatja, ahogy helyzetéhez, költői magatartásformájához hasonltja a szerzői én a figurát. Baka István Aeneas és Didó című műve Joszif Brodszkij Didó és Aeneas című versére alludál, mind címében, mind tematikájában. A mottó is a Nobel-díjas amerikai-orosz költőtől választatott: „így hát a nagy ember / elhagyta Karthágót...” Brodszkijnál e két sor lezárt mondatban szerepel,
