Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 2. szám - 95 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - N. Horváth Béla: "Szublimálom ösztönöm" - nárcizmus és poetika a Szabad-ötletekben
N. Horváth Béla • „Szublimálom ösztönöm' 43 tartalmakat észreveszi, annak 10 pengőt ad: „10 pengőt adok a füzet elolvasásáért akkor, ha olyasmit is látna benne, amit én nem veszek észre.” Ez a mondat mindenképp olyan személyt feltételez, aki az analízisben jártas. Ez pedig nem lehet más a körülményékből adódóan mint Gyömrői. (Hogy Eislerhez fordulna, azt maga a költő is elveti.) Ez a 10 pengő visszatér az írás befejezésében: „kelj föl és járj / tele a füzet / adj oda neki tíz pengőt s e füzetet égesd el / ha ezt is odaadod, meg a pénzt is, kiröhög, hogy milyen buta vagy.” Ez egyértelműen Gyömrőire vonatkozik, hisz az ő honoráriumát, a 40 pengőt értelmezi nem sokkal később. Másrészt ennek a szövegegységnek a megszólított grammatikai alanya következetesen az „ő”. Ezt az identifikációt az analitikushoz fűződő kapcsolatának értékelésével maga a költő hitelesíti: „ugye, most már nem is kellene neked ő, ugye most már nem nyújthatna / többet az uccai kurvánál.” A szöveg egy korábbi helyén azonban az írás címzettje önmaga. Egy a Gyömrőivel való vita előzi meg ezt a kitételt is, ismét a honoráriumról. Majd ezt követi a költő reakciója: „most már tudom: az ő honoráriuma az, hogy össze kell törnöm, mint a / lámpaüvegnek, mikor vizet freccsentettem rá / kinek is írom én ezt / magamnak / neki a pénzt adom / ő az élősdi nem én.” Persze ez az állítás az írás önterápiás funkcióját igazolja, amit másutt is kijelent József Attila: „Elolvastam, amit írtam írtam (sic!) itt-ott a durvaságok láttán szorongás / fogott el; elszomorodtam. Most folytatom, mert talán még is csak lehet belőlem / valami - mégis csak megérthetek valamint.” S ezt követi mindjárt a Gyömrőinek tett 10 pengős ajánlat. A Szabad-ötletek interpretációs lehetőségeit tágítja a szövegnek az a sajátos rétegzettsége, amelyet az analitikus irodalomból vett idézetek építenek fel. Az íráshoz és a leírtakhoz való viszonyt jelzik azok a kommentárszerű kijelentések, amelyek analitikus értelmű magyarázatot fűznek egy-egy kijelentéshez. A mitizált és a műben szimbolikussá felnagyított buktalopással kapcsolatos verés hívja elő az alábbi önértelmezést: „anyám kivert engem / hiszen nem igaz, hogy nem tudnám viszaverni (!) ha élne és emlékezne rá / de én tudnám, hogy mit csinálok / nekem nem motorikus hanem pszichés kielégülés volna”. Ez a „nagy verés” a Gyermekké tettél-bői származó belső idézet. A gyermeki visszavágás pedig a Kései sirató korábbi lírai transzpozícójában tűnik fel: „Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer! / Boldoggá tenne most, mert visszavágnék:” Ennek az anya-gyermek relációnak adja pszichológiai értelmezését a Szabad-ötletek. Azt, hogy az analitikus elmélet lírai tárgyként szolgál, a szöveg más helye is elárulja. A mama megidézett szavai („te csak dolgozz buta bolond - ezt a drága mama mondta”) indítanak el egy gondolatsort, amelyben előbb az autoerotizmus ötlete vetődik fel („most magamat sze
