Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 2. szám - 95 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - N. Horváth Béla: "Szublimálom ösztönöm" - nárcizmus és poetika a Szabad-ötletekben
44 Út Dunatát • 2000. túnius ressem helyette”) majd szakszerű tárgyiassággal fogalmazódik meg a Szabad-ötletek- ben többször és többféle variációban előforduló incesszusvágy: „mindig az jár a fejemben, hogy »koitusz az anyával«” (i.m. 433.) Az idézőjelbe tett kifejezés mintegy az élménytartalmak forrására hivatkozik, szakszerűen. A Szabad-ötletek egy helyét a nemi szervek és a koitusz trágár felsorolása vezeti be, ami a következő önértelmezést kapja: ”a lehető legtermészetesebb képpel el lehet mondani - (ti. a trágár szavakat) - olyanok társaságában akik nem / tehetnek ellene semmit / érdekes, én a cselekvésbeli motorikus levezetést tudtam bele e szavakba s azért / nem használtam őket, mert szavakkal nem elégülhet ki az ember s azért nem / elégítettek ki a cselekvések, mert szavak nélkül sem elégülhet ki az / ember. A Szabad-ötletek szövegének egyik meghatározó jellegét, a testiség nem köznapian eufemizáló, hanem durva, trágár változatú néven nevezését indokolja ez a rész. A szavak nélkül való kielégületlenség, illetve a trágárság ilyen funkciója is József Attila pszichoanalitikus műveltségéből eredeztethető. A költő analitikus ismereteit megalapozó művek közül Freud Álomfejtése mellett a Totem és tabu minden bizonnyal meghatározó. Erre a Freud-műre hivatkozik az Egyéniség és valóság utolsó részében és a Kína egyik idézete is innen származik. Az utolsó versek isten-képzetére, az isten apaimágóra is termékeny hatást gyakorolhatott ez a mű, most azonban csak a nárcizmus kérdését emelem ki. A Totem és tabuban kifejtett nárcizmus elve nem azonos az autoerotizmussal. Freud párhuzamot vonva a primitívekkel, a neurotikusokra vonatkoztatja a következőket: „a náluk bekövetkező nemi elfojtás következtében a gondolat folyamok újólagos szexualizálása jön lére. A lelki következmények mindkét esetben, a gondolkozásnak őseredeti és regresszíve létrejött túlságosan libidinózus lekötésénél, ugyanaz kell hogy legyen, ti. értelmi nárcizmus, a gondolatok mindenhatósága.” A libidó fejlődési fázisainak szakaszolásában Freud a nárcizmust az animisztikus fázissal rokonítja, amelynek technikája a mágia. Freud másik írásában más aspektusáról szól a nárcizmusnak. Az egyén szexuálpszichológiai fejlődését értelmezve állapítja meg: „Azt állítjuk, hogy az embernek két eredeti szexuális tárgya van: önmaga és az őt gondozó nő.” Az én érzés és a nárcisztikus libidó azonos kapcsolatára, függőségére vonatkozik a következő megállapítása: „... a szerelmi életben a szeretve nem levés az én érzést csökkenti, a szeretve levés fokozza... a nárcisztikus tárgyválasztásnál a szeretve levés jelenti a célt és a kielégülést.” A szerelem kiterjesztésének lehetetlensége, a tárgyi kapcsolat hiánya vagy visszavonása oly módon csökkenti az én érzést, hogy az kisebbrendűségi érzéshez vezet. Az én érzés és erotika viszonyát illetően Freud az énkonform
