Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 2. szám - 95 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - N. Horváth Béla: "Szublimálom ösztönöm" - nárcizmus és poetika a Szabad-ötletekben

42

Út Dunatát • 2000. június

módon kiterjed a gyermek-anya kapcsolatra is, érzékiségével, ösztönszerűségével. A betegség tünetének manifesztálódásával, majd a „hangos szakaszában” magától értetődően kínálkozik az elemezőknekaz analízis elmélete. Amithogy a Szabad-ötletek szövegének közzététele során is elsődleges interpretációs tartományként a pszichoanalízis szolgált, s a mű mint szöveg, mint poétikai struktúra háttérbe szorult. Ez természetszerűleg nem választható el az akkortájt dúló disputától, hogy valójában mi is a Szabad-ötletek, önterápia, napló-e. Pszichoanalitikus narratívaként való értelmezése során Bókay Antal a narráció szerkezetét és a narratív formákat helyezte előtérbe, elfordulva ezzel a pszichoanalitikus interpretációs gyakorlattól.

Már a szöveg korai elemzői - a szamizdat korszakban - is jelezték azt a tulajdonságot, hogy a beszélő sajátos, önreflexív viszonyban van az elbeszélés tárgyával. Ki-ki lép a szituációból, amikor valamely aktualitást rögzít, vagy azért mert valaki megzavarja, vagy pedig az elbeszélői pozíció megváltozását észleli. Ez természetszerűleg óvatosságra késztet a pszichikai automatizmus, az automatikus írásmód műfaji és alkotás módszertani megjelölését illetően. A szövegben ugyanis nemcsak az előbb említett külsődleges tényezők akadályozzák az automatizmust, hanem megszakítják azok az önreflexiók, amelyek az írás tárgyára, mikéntjére vonatkoznak. Ezek egy része a leírtakat kommentálja, „úristent kisbetűvel” - olvasható az előző sor nagybetűs írásmódját követően (Miért fáj ma is 420.) „rágyújtottam, ami kimaradt, kimaradt / szart ér az egész.” (421.) - jelzi nemcsak azt az ambivalenciát, ami végigkíséri a szövegalkotás folyamatát hanem egy hiátust is, ami vagy szándékkal, tehát szándékosan vagy ok nélkül, de kimaradt. Nem zárható ki az előbbi sem.

A leírtakkal való reflexív viszonyt jelzik azok a kitételek, amelyek az írás céljára vonatkoznak. Hogy kinek is írta József Attila a Szabad-ötletek-^ t, analitikusa tanácsára-e vagy saját elhatározásából, önterápiás célzattal, vita tárgyát képezte. Németh Andor állításával szemben Gyömrői Edit cáfolja az ilyen indíttatást: „Nem csak hogy nem én írattam, de nem is tudtam róla, soha nem is láttam. Én nem tudom, hogy más pszichoterapisták csinálják-e, én soha nem csinálom.” Tverdota György a Szabad-ötletek közreadását indokló tanulmányában nem akar igazságot tenni, megengedi mindkét feltevést („De ha Gyömrői emlékezete netán mégis hibásan működött”), mondván, hogy a legfőbb érintett nem lehet perdöntő: „Maga a költő ugyanis a Szabad-ötletek jegyzékében erre a pontra nézve nem nyilatkozott”. Valójában a költő megnyilatkozik, de megtévesztő módon. Egyrészt utal arra, hogy aki olvassa és az elrejtett, pszichonalitikusan értelmezhető tudat