Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 2. szám - 95 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Kassai György: József Attila és Ferenczi Sándor
Kassai György • József Attila és Ferenczi Sándor 35 Kassai György József Attila és Ferenczi Sándor József Attila pszichoanalitikai jellegű írásaiban - elsősorban a Szabad ötletek jegyzékében, a Rapaport-levelekben, vagy a Pszichoanalízis-komédiában gyakran találkozunk olyan megjegyzésekkel, gondolatokkal, ötletekkel, amelyek határozottan Ferenczire emlékeztetnek. Nem tartom például lehetetlennek, hogyjózsef Attilának a Rapaport-levelekben kifejtett, nővéreivel, kapcsolatos incesztuózus gondolatai („nem tudom a vágyamat leoldani nővéreimről”), az a szépen megfogalmazott mondat, hogy „egy beteg világ rámkényszerít egy vallhatatlan beteges világfelfogást és aztán azt mondja rám, hogy beteg vagyok” Ferenczitől erednének, aki a Pszichosexudlis impotencia anailitikus értelmezése és gyógyítása c. értekezésében éppen incesztuózus hajlamok brutális elfojtásában látja az impotencia egyik okát és talán fölösleges itt arra emlékeztetni, hogy az impotencia, ill. az attól való félelem milyen nagy szerepet játszott József Attila életében, erről tanúskodnak nemcsak a Rapaport-levelek, nemcsak a Pszichoanalízis-komédia, hanem az egyes költeményekben található burkolt, de félreérthetetlen célzások is, amilyenekkel pl., mint látni fogjuk, a szárazság-motívummal kapcsolatban is találkozhatunk. Ferenczi Sándor voltjózsef Attila egyik első pszichoanalitikai olvasmánya; a Szabad ötletek egy mondata is arra utal, hogy a költő, de még élettársa, Judit is, ismerte és elismerte Ferenczit. Szívós Mihály, Szabolcsi Miklós egy megjegyzésére hivatkozva, a következőket írja: „József Attila 1928-ban fogott bele a freudista tanok alapos tanulmányozásába. Fontos tény, hogy a magyar Ferenczi műveivel kezdi ezt, aki a fejlődéslélektani aspektusra súlyt helyezett.” (A Dunánál, 64. o.) Szívós alighanem elsősorban a Katasztrófák a nemi működésfejlődésében c. alapvető Ferenczi-műre gondol, amely a női öl iránti vágyat a kontinensek felmerülésével és egyes tengerek kiszáradásával a szárazföldre vetett hal-őseinknek az elveszett tenger iránti nosztalgiájával magyarázza: fantazmáinkban a női öl helyettesítené az elveszett tengert, a magzatvíz pedig az anyatestbe vetített óceán szimbóluma lenne. A tengerek kiszáradásának katasztrófája után próbálták meg az ősállatok a szaporodást egy másik állat testébe való behatolással biztosítani és a nemi aktus az anyaméhbe való visszatérés fantazmatikus úton való megkísérlése. Erre mutat a csecsemőnek az anyatesttel kapcsolatos viselkedése; a szoptatás békés orálerotikus korszaka kannibalisztikus fázisba torkollik, írja Ferenczi, a csecsemőnek fogai nőnek, ezekkel akarná mintegy felfalni a szeretett anyát, aki végül
