Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 2. szám - 95 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Kassai György: József Attila és Ferenczi Sándor
36 Úr Dunatát • 2000. június is kénytelen az elválasztással védekezni. Ferenczi hozzáteszi, hogy véleménye szerint a fogak libidinális tendenciák kielégítésére szolgáló eszközök, amelyekkel a gyermek megpróbál az anyatestbe behatolni. Milyen ismerősen hat mindez József Attila költészetében! Nemcsak a Kései siratom, az „ettelek volna meg!”-féle sorokra és az anya felfalására utaló egyéb variánsokra gondolok, pl. ím anyját falta föl magzatja vonítva s mohón e cseléd. Két kézzel tépte emlejét, ahogy most önmagát szaggatja. Nem emlékezik arra persze, mint vette vérét és tejét... (Egy büntetőtörvényszéki tárgyalás irataiból) nemcsak az „öl” és „ölel” szavak egybefűzésére, amely a szerelmi aktus szadista komponensére való utalás is lehet, pl. az Amit szívedbe rejtesz kezdetű költeményben, vagy a Dunánáhzn és másutt, pl. a Pszichoanalízis c. komédiában, ahol az „értelmes” Gyömrői megállapítja, hogy József Attila a koituszt ölésnek fogja fel, nemcsak a Vallomás felelőtlen csecsemőjére, aki gyermekként él az anyatestben és nincs szüksége a külvilágra, nem kell saját magáról gondoskodnia, hanem elsősorban a Világosítsd föl,., soraira: „nézz a furfangos csecsemőre: / bömböl, hogy szánassa magát, / de míg mosolyog az emlőre, / növeszti körmét és fogát”. A furfangos csecsemő egyébként Ferenczi tudós csecsemőjére emlékeztet, aki a felnőttek álmaiban és fantáziáiban a mindent tudó gyermeket szimbolizálja, többek között, írja Ferenczi, a pszichoanalízis gyermekképének metaforájaként. Ezek a sorok szinte szó szerint visszhangozzák a Katasztrófák ban megfogalmazott tézist. Ugyanilyen feltűnő megfelelést találunk Ferenczinek az anyatest és a tenger közötti szimbolikus analógiára utaló tézise és József Attila nem egy, Szigeti Lajos által is idézett verssora között. Egykor egy sejt a tengerben kikelt, Hadd jusson el már örökös öledhez! (Aki szeretni gyáva vagy) Tengerem ölelő karok meleg homályú, lágy világa... (Már régesrég...)
