Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 2. szám - Kukorelly Endre: Férfifuvalom. Napló

Kukorelly Endre • Férfifuvalom, napló

7

Ezeket aztán nemigen használom.

Ha pedig igen, ha azt néhány kifejezést, amit szeméremből nem mondok ki, mégis kimondom vagy most maradjunk ennél leírom, kikényszerítem, akkor szeméremből mondom ki. Az tehát ugyanaz. Vagy ha nem ugyanaz, akkor ugyanannyira van tőlem, egy bizonyos, a szemérmességem által eleve beállított, elég pontosan belőtt távolságra van, és éppúgy titokban marad. „Eltitkolni, amit tudok.”* Mindez vonatkozik arra is, aki aztán elolvassa, és többékevésbé azért olvassa végig, mert éppoly szemérmes. Mint én. A kultúra csapdájából csakúgy kerülhetek ki, ha csak magamnak írom \t. „-És mit szólna, ha én megtennem ? / - Megengedném, volt a válasza, miközben arcát eltakarta, és az egész alhasa megvonaglott. Condomot húztam, és ott a harántágyon, állva támadtam. Ahogy csak tudta, felemelte a kelyhét, hogy minéljobban szolgáljon nekem. Élvezetem jelentékeny volt, mert szemei vadul csillogtak, és egész rút lénye sajátságos átalakuláson mentát, amely izgatott és bámulatba ejtett.” **** Ez nem szól senkinek. Vagy egy nagyon is konkrét valakinek, és senki másnak. „A nőmegcsócsált, megmosott, végignyalt, rámköpött egy meleggejzírt, végülpedig kiköpött és úyra szájába vett ”, * * Ezeka Csáth- és Kosztolányi-mondatok kizárólag rájuk tartoznak, tehát nem Csáth Géza és Kosztolányi Dezső szemérmessége miatt ilyenek, hanem azért, mert mindenki mást kizártak abból a térből. „Nem, semmi esetre, mondta, ki van zárva. / A hang arroganciája és kihívó volta felbosszantott. Lefektettem és sans condome hamarosan behatoltam.”*** Én azért írok magamnak, mert akkor nem kell röstelkednem. Akkor legalább nem. „Azt hiszem, hogy sohase állna velem szóba. Amint elhalad mellettem, fülembe súgja gyorsan: »Nyalogass, öcsi, segíts, nagyságos úr.«”* Megrendelésre, és csupán csak magamnak.

1988 november legvégén néhány napra, talán egy hétre Hamburgba utaztam. Az első este elsétáltam az Ost-West-Strassén, nem valami kellemes sétaút, félig-meddig inkább autópálya, St. Pauliba. Hogy egy a Reeperbahnnal párhuzamos utcácskában (Erichstrasse) megnézzem a kirakati kurvákat. A helyzet nagyjából ugyanaz, mint évekkel azelőtt, ,,-ba semmiért nem érdemes jönni, csak ezért”**, túl szép nők, nem tudom, honnan szedik össze őket, különféle módszerrel igyekeznek rábírni a férfiakat arra, hogy bemenjenek. Az árak nem veszélyesek, 100 DM, mit dem Mund 70 márka. Végigsétálni lehetőleg az utca közepén, nézelődni, de nem érdeklődni, nagyon szépek, egy csomó hihetetlenül elkészített baba, nagy csomag kirakatba pakolt baba, ezek miért csinálják, és így tovább, nem lehet, hogy ne ilyesmi jusson