Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 1. szám - Nagy Janka Teodóra: Másfajta gyökér, másfajta kéreg

kedtek. Az volt a kiindulópont, hogy művész majd lesz az ember, ha lesz. Ha van hozzáállása és szerencséje. A szakmát viszont mindenképp meg kell tanulni.

— Marosvásárhelyen szobrász szakon végeztél 1966-ban.

— Igen, a fő szakom a szobrászat volt, de tanultam festészetet és textilt is.

— A tanáraid közül kikre emlékszel szívesen ?

— Izsák Márton volt az igazgató, Nagy Pál grafikát, Hunyadi László szobrászatot, Péterfy László festészetet tanított, ő később Magyarországra kerülve szobrászattal foglalkozott.

— Aki Marosvásárhelyen végzett, annak egyenes útja volt a kolozsvári képzőművészeti főiskolára?

— Nem. A marosvásárhelyiek közül nagyon sokan Bukarestbe mentek, s érdekes, hogy akik ott végeztek, később jobban boldogultak.

— Kolozsváron mit kaptál útravalóul?

— Marosvásárhelyen megszoktuk azt, hogy konkrétan tanítanak bennünket kompozíció, arány és forma tekintetében. Amit mondott a tanár, azonnal illusztrálta is a munkádon, s rögtön láttad, hogyan kell kinéznie. Kolozsváron már az elmélet volt a fontos, nem a gyakorlat. Marosvásárhelyen a kezedet, a szemedet nevelték, Kolozsváron inkább a szellemed. Nem kaptad készen a válaszokat, neked kellett rájönnöd a megoldásra. De míg Budapesten már teljes egészében a szellemi, a művészi törekvés volt a meghatározó, Kolozsváron fontos volt még a szakma is. Mert amikor azt mondták, hogy két álló figurás, 1,20 centiméteres kompozíció kell, akkor odajöttek a centivel, s lemérték, hogy az tényleg épp akkora. Nem lehetett a szobor az arányok miatt 1,30 cm, nem húzhatták el az arányok. Ha a feladat egy figurás kompozíció volt, álló vagy ülő alak, csak ezt csinálhattad. Nem mondhattad, hogy nekem most más pozícióra volt ihletésem.

— Ezek szerint a marosvásárhelyi és a kolozsvári évek alapozták meg azt, ahogy ma szobrot vagy domborművet készítesz?

— Mindenféleképpen. A szobrászat mellett a domborművezés, sőt az ékszerkészítés is Kolozsváron kezdődött. Van olyan kollégám, aki meg is ragadt az ékszerészeinél. Mert ezek az ékszerek is szobrok, csak egészen aprók. Amikor 1971- ben Magyarországra jöttem, főiskolásként, és azt követően is Dunaújvárosban dolgoztam, s ott például rezeket domborítottam.

— Hogyan kerültél Tolna megyébe?

— A képzőművészeti főiskolán 1975-ben végeztem. A követő évben a megye ösztöndíjasaként jöttem ide. A legkülönbözőbb helyeken dolgoztam: Bogyiszlón rajzot és földrajzot tanítottam, Csatáron üzletvezető voltam, aztán a decsi népi

82______________________Út Dunatáí 1999. március________________________