Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 1. szám - Kolta László: Gál István irodalomtörténész bonyhádi diákévei
62 Út Dunatát 1999. március Gál István 1930 nyarán személyesen megismerkedett Illyés Gyulával. Szeptemberben Gál beiratkozott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán a magyar-német-angol szakra. Az egyetemi légkör, a nyelv- és társadalomtudományokkal való ismerkedés, valamint az 1931 nyarán és őszén tett erdélyi és felvidéki tanulmányút)ának hatására a tudományos kutatói pálya mellett döntött. Elhatározását az 1932. július 28-án Illyés Gyulának írt levelében indokolta: „Két év alatt meggazdagodtam, szélesebbre nyílott a látóhatárom... Most látom végleg, merre hajlik a jövőm útja. Úgy vélem, az irodalomtörténet keretén belül fogok egy-két hézagpótló munkát csinálni... Mindenesetre most évekig nem akarok mást, mint tanulni, tanulni, tanulni, megismerni, ismerkedni sfőleg olvasni!” E levélben életcélját is megfogalmazta: „Az a legfontosabb, hogy az ember a maga körében teremtsen tiszta levegó't... Amit csinál, az legyen jó.” A tudományok elmélyült tanulmányozása közben bonyhádi kapcsolatai nem szakadtak meg. 1932-ben hónapokon át foglalkoztatta az a gondolat, hogy emlékművet kell állítani a Völgységben költővé érlelődő Vörösmarty Mihálynak, a Perczel fiúk bonyhád-börzsönyi házitanítójának. A kisvárosban a Vörösmartykultuszt elsősorban a gimnázium önképzőköre és Hajas Béla tanár 1931-ben megjelent „Vörösmarty Mihály és Perczel Etelka” című tanulmánya tudatosította. Kezdeményezték „szobrot vagy legalább mellszobrot állítani Vörösmartynak”. Gál István felkérés nélkül kezébe vette az ügyet. A Tolnamegyei Újságban cikke jelent meg „Nyílt levél a bonyhádi reálgimnázium maturandusaihoz” címmel, s ebben a volt diáktársaitól „egészen csekély heroizmus”-t kért. Az avatóünnepélyen való szereplésre pedig felkérte Illyés Gyulát és Babits Mihályt. Hamarosan kiderült, hogy hiába „vajúdtak a hegyeknincs pénz a szoborra, de még emléktáblára sem futja. 1932- ben, a gazdasági világválság mélypontján „a környéken is irtózatos nyomor van,... a bonyhádi piacon ődöngenek az emberek”. Az anyagiak hiánya miatt Gál István csalódottan vette tudomásul, hogy tőle, „az ügy kezdeményezőjétől elfog szakadni ” a megvalósítás. A bonyhádi szájhagyomány szerint a pénztelenségben a helyzetet Bauer (Pór) József, Bonyhád új plébánosa oldotta meg úgy, hogy a parókia patinás bútoraiból egy fiókos mosdószekrény fehér márványlapját ajánlotta fel emléktáblának. A szöveg bevésésének költségeit a katolikus egyházközség fedezte. így azután 1932. augusztus 27-28-án két emléktáblát is avattak Bonyhádon: a katolikus templom bejáratának előterében Winkler Mihályét, a plébánia falán pedig Vörösmarty Mihályét Virág Ferenc püspök és Brisits Frigyes irodalomtörténész megtisztelő közreműködésével. A megyei sajtóban Gál István augusztus 20-án és 31-én több-
